Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
* Nemes György: Ki döntsön a kéziratok sorsáról. És, 1970. febr. 1. (7.) Ráharap egy horogra, amit ha nincs így beleveszve a hatalomba, hát elkerül. Veszett ügy. Következő héten ennek folytatása jön: vita Horgossal. Ugyanitt: A Kortárs szerkesztőségében. Benjámin Csanádiról: Oltalmas karok közt nyugalomért. És, 1970. jan. 10. (2.) * 1970. márc. 19-20-án újra itt volt Dér Z. J. Ismét szóba került az én múlt évi szabadkai szereplésem. Mikor a nagykövet rosszallását kiérdemeltem (Marjai József). „Ma sem értem, mért voltatok úgy megijedve” - mondom Dérnek. S végre megmegyarázta. Mikor arról beszéltem, hogy „Bizony néha le kell sütnünk a szemünk a szomszédaink előtt. A nemzeti virtus a közelmúltban is elég szégyellnivaló oldaláról mutatta magát. De mikor ez a virtus Újvidéken a Hideg napok eseményeit produkálta, Budapesten egy költő ezt írta: Oly korban éltem én...” - Dér szerint a nagykövet s a közönség a cseh eseményekre gondolt, s roppant kínos volt látni az ingerült ábrázatát. Azt hitték, hogy feláll és kimegy. De még a közönség is csak akkor nyugodott meg, mikor a Hideg napokra tértem. Megnyugodtam. Azt hittem, a Hideg n. melegítése borzolta fel a nézéseket, s azt szégyelltem volna a szabadkaiaktól. Ki az „öncsonkító” címmel E. Fehér Pál a Népszabadságban (ápr. 26., vasárnap) ismét rendre utasítja Janics Kálmánt, aki az ír. Szemle márciusi számában elmarasztalja Csatárit a román-magyar kapcsolatokról írt könyvéért. Hogy Janicsnak mennyiben van igaza, érdemes volna utánanézni: Az tény, hogy Tilkovszki és Csatári is a magyarság szempontjából legterhelőbb időszeletet vizsgálják. Miért? És E. Fehér vajon miért akaija lejáratni Janicsot. Ilyen áron? Mert nagy ár ez: olyan passzusokat idéz, melyeket a pártnak is érdeke volna nem forszírozni. Ez a hasonlók között talán a legártalmasabb iromány. Különös, hogy ilyen terjedelemben s vasárnap jelent meg. * Csütörtökön, ápr. 30-án megjelent a májusi Kortárs, s benne a Faragóról írott bírálat. „A kritika ügyében” címmel. - Az első reflexiót (a Kosa „kitüntetése” után) tegnap, máj. 1-jén hallottam Rab Zsusától. Bent járt az És-nél, s Nemes Györgyöt egy fotelben „elterülve” találta. A baj okát tudakolván Nemes felháborodva emlegette a cikkem. „Ocsmány, parlagi vagdalkozás.” Azt mondta: nem felelnek rá. Alig hiszem. Bár az bizonyos, hogy a tüzetes érvelést az általuk kedvelt fricskázó módszerrel nem lehet hatálytalanítani. Részletes ellen-tanulmányt íratni nem lesz könnyű, így maradna a sommás megbélyegzés. Valószínű ehhez folyamodnak. „Féltem magát...” - mondta Rab Zs., ami annyiban fontos, hogy a Nemes dühének fokát jelzi. — S én félek? Persze. De ha észreveszem, meg is rovom magam. „Székely támad, székely búja.” Ezzel számolni kellett. Az ütést állni kell. Idegpróbáló helyzet. írni jobb volt. Vitt a 502
