Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló

szakmai protestálás irgalma. Ez az utójáték sokkal meddőbb lesz, bár biztos, hogy huzamosabb is.

Május 4. Hétfő. A Faragó-ügy tovább fortyog. Nemes Gy. és Garai a felháborodás hangadói. .Aljas cikk.” „Ilyen az »Egyedül vagyunk« óta nem volt. Támadja a párt költőit. Tendenciózusan csoportosít, hamisan.” - Egy az álláspontjuk lényege. - Velük tart Kardos G. György is. Vajon minek? Mert a róla tervezett tanulmányt csak megírom. - M. Z. megmondta Nemesnek, hogy Faragó a legnagyobb tévedése. Persze ő se azonosul a cikkel, Nagy L. sem, de ő is mérsékletre intett. „Nincs abban olyan, ami miatt így kellene háborogni” - ezt mondta ma. — Holnap lesz a szerkesztői megbeszélés. Azon eldől a válasz dolga.

Az int.-ben Kenyeres gratulált. Teljesen egyetért. Csak fölényesebben, ele- gánsabban kellett volna. (Almásinak sem tetszett. Érthető.)

Az indulat tagadhatatlan, de nem az a vezető elem. Az érvek sűrűsödnek úgy meg, hogy végül kicsap belőlük az indulat. M. Z.-t az lepte meg, hogy mindent számon tartok. Húsz éve nem jelent meg - mondta - ilyen leleplező írásmű. Megírni is azért kellett: tudja meg mindenki, akit illet, hogy nem fásultunk el, s az adott szereposztást nem ismerjük el véglegesnek.

Vajon Simon hogy viseli a következményeket? Benjámin azt mondta, teljesen igazam van. Faragó csak, amikor őt legközelebbi költőjének nevezi. S ha a „Vérző zászlók...” első megjelenésekor Faragó nem is volt porondon, amit kapcsolatukról írok, így is igaz. Faragóék szerint ugyanis az aljasság egyik példája, hogy itt olyan ügyben marasztalom el F.-t, amiben még részt sem vehetett. Benjáminról is M. Z.-től tudok.

*

Kezd sűrűsödni a baj. Apám beteg. Operálják. Bitos a gyomrát. Iduéktól Andor el akarja venni a szoteget, mert az öreg Nagy Ároné több, de bekerítette. „Küszködjetek Ti az öreggel.” Eredeti megoldás. Ida nem adja, odaáll — írja — az eke elé, mivel már el van vetve a fold. - Közben Iduci ügyében Ungvárt járják.

Legjobban az apám baja izgat. Nagy állat ez az Andor. De tenni semmit sem lehet. Legjobb volna minden hatalmast kikerülni. De hát nem megy. A kritika pedig teljesen lezüllene, ha mindenhez jó képet vágna az ember.

Mostanában sűrűn álmodom, hogy utazunk, családostul, sok csomaggal. Valahol át kell szállni, de gyorsan. Félelmetes, mert valaki lemaradhat, a csomag elveszhet, szerencsétlenség is történhet. S valami ezek közül az álomban mindig meg is esik. - Bizony esendő az ember, hajlik a szorongásra, de nem ismerem el, hogy a szorongás valami ősi, kezelhetetlen tartozéka az életnek. Figyelhető, mérhető, magyarázható, s elég egy kis öröm, hogy eltűnjön. Utálatos is volna, hogy aki hadban áll, tisztelje saját szorongását. „Fegyver .... és jó vitézi revolúció!” Ez kell. Különben kitör bennünket a frász, s szétmállunk, mint a homokos mészkő.

503