Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló
Jönnek a meósok. Dobozi a Népszab.-ban (szept. 7.) dicséretekkel kezdi, igen elégedettnek mutatja magát: mintha tetszene a fiatalok közéleti nyugtalansága. S aztán „felmondja” velük szemben a rutinos szolgálatos érveit. Amelyek minden ponton kibékíthetetlenül ütköznek, de eszébe sincs így sarkítani. Az ellentétek lényegét joviális „eszmecserébe” oldja. Pl. szerinte nem igaz, hogy minden nagy mű az irodalompol. ellenére született. De érdekesebb, hogy évek óta kezüket dörzsölve konstatálják irodalmunk depolitizálódását. Főként a fiatalokból vélik kiveszőnek a nemzeti felelősséget. Silba erre jól rácáfolt. Mit csinálnak most? Semmit. Az És 36. (1969. szept. 6.) számában „a Forlänfer” címmel Faragó méltatja a Somlyó Füst M.-ról írott könyvét. „Szenvedéstörténet” - írja, s azért kiváló, mert tudatosítja, hogy a nemzeti problematika nélküli író is lehet jelentős és magyar. Mert egyetemes. Szembeállít jól társuló, sőt egymást tápláló, motiváló ihlettípusokat. Ostoba és mohó — de lesz-e, aki ezt megírja. - Hol vannak, akik Füst Milánt eddig minősítették. Az esztétizmus fennkölt ellenfelei? Eddig terjed a hatalmuk, az erejük? * A 37-es És-ben pedig Rényi folytatja a vitát. Fábry megköveti, amiért a hatalommal való visszaéléssel vádolta előbb. De Rényi nem éri be ennyivel. Szemére veti Fábrynak, hogy nem olvasta végig a cikkét, a Kortársnak, hogy elhallgatta: Fábry is hozzászól. Sértett, mint a farkas, akinek vizét a bárány felzavarja. De jellemző a Kortársra is ez a gyáva ügyeskedés: ismét kifeslett. Mért nem mondták meg Rényinek, hogy közlik a Fábry-cikket? S Fábry miért vonta vissza, amit előbb írt? Ebben Rényinek igaza van. Példájául annak, hogy ilyen szereposztások és erőviszonyok mellett a színigazság is felsülhet. * Faragónak rögeszméje, hogy szűnőben a magyar líra közéleti érdeklődése. Most már egyetemesebb, emberibb. Weöres S. mellett Juhászt és Nagy L.-t említi példaként. — Bori ugyanezt műveli. Pedig Faragó látja (És, 35.?, 34.?), hogy a „közéletiség” a létből következik. Mire akar kilyukadni. Kapitulációra? Érintkezés Kosztolányival. Ezt meg kell írni. A 37-es És-ben Alexandria 1969. júl. 23. keltezéssel Döbrentei Kornél ír cikket. „A vereség” - címmel. - Vakmerő orgánum. Mint Haraszti Lillán. Tehetik. „Közös sors, közös kérdések” címmel E. Fehér ír újra igen terjedelmesen a Népszabadságban (’69. szept. 14.). Minács új kirohanásával vitatkozik. Módszere, fogása: sokakkal szemben ő érdemesnek tartja a vitát még Mináccsal is. - Mert a jelenség nem elszigetelt. Lám a magyarok is épp ilyen sötétek, mint Minács. Pl. Szalatnai az Irodalmi Szí.-ben. Pedig Szalatnai csak a háború előtti liberalizmust állítja vonzóbb fénybe, s ami azóta történt, ahhoz képest joggal. Pontosabban szólva: nem egészen jogtalanul. De ha téves is, hol van ez a tévedés ahhoz, amely Kossuthot jelentéktelen ügyeskedőnek, Eötvöst ...... 4 99
