Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Kiss Ferenc: Napló

már gyanús. S valóban. Miért kellett a fax, s mért egy munkásnak kellett felszólalni, helytállni értünk? Ez annál keservesebb, hogy költők, írók és sokan szívesen írtak volna. Illyés is jelentkezett, mások is. De Simon így akarta kitanulmányozni: ......s haladékot kapni a nemzeti érzékenységtől is. Lehet, h ogy csak ösztönösen manipulált így, - de tény, hogy ráfizetett. Azon......: mert így bebizonyította ismét, hogy nem egy indulatos fickó. Másfelől viszont ismét rontotta a maga hitelét, amit nem kívánna neki az ember. Hogy lehetne fel­oldani ezt a helyzetet: megismerni őszintén: az olvasó, a „nép” állt helyt az ...tudóért, ők, „a drágák”, náluk van most is a „felelet”, „írják is mostan, hogy mi fáj még, vagy mi jó (a népnek) s mi volt e korban a nagy, költői mondanivaló (1960. Levelek.) - S ha igaz, hogy a munkásnak a lánya segített, ő halászta elő a Szabolcsi-idézetet, akkor annál érdekesebb, költőileg tartalmasabb a já­ték. S a jövő nem is olyan reménytelen. (És, 1969. júl. 12. 28. sz.) * Ugyanitt Beke is megkapja a magáét a Csurkával írott butaságokért. * Faragónak volt egy jó írása az És-ben. Az irodalmi helyzetről általában. Az érés, a beérkezés, az áramlatok, a kontraszelekció tényeiről. Mikor jelent meg? * És, 1969. júl. 19. 29. sz. Igen — glosszázni leginkább az És-t lehet. Iskolapél­dája az antipleb. erők szerveződésének. A „Fiatal Ver. fórumá”-ban kibontako­zó Alfóldy Jenő pl. már könyv nélkül tudja a leckét. Világképe sarkpontjai: irónia, mítoszellenesség, Th. Mann, vagyis Lukács Gy. alapszempontjai. Amik­kel Csóri kapcsán semmire se megy, de azért óvatos, tapintatos. Inkább ismer­tet. Nem köt bele Csóriba. Vajon miért? * Ugyanabban az És-ben Eösi Károlyi M.-ről ír. Remekül. * Lezajlott a fiatal írók lillafüredi konferenciája. Az első nap a Haraszti-féle radikalizmus jegyében, a második napon a kilencek is szóhoz jutottak. Más­más indítékok, de azonos erejű elégedetlenség. Ingerültség. Utassy s mások élesen tették szóvá a szomszéd-magyarok hiányát. A mai (szept. 2.) Népsza­badságban E. Fehér P. már szemükre is hányja, hogy az internacionalizm.-ról megfeledkeztek. Szenvedéllyel játssza Pál a kérdés meósát. Mint Tilkovszky rajongója s a m. néph. tisztje. Szűk homlok, tágas ambíció. Utassy különben „meredek” lehetett: „görény-hattyú keresztezés”. * 498

Next

/
Thumbnails
Contents