Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Ágh István: Utazás magyar keretben (próza)

utazik, jó lenne, ha segítene az átszálláskor a Keleti és a Nyugati között, csak hát Attila Győrig megy, vagy menjen Pestre? És ha nem indul már Zalába vonat? Az osztrák határőrök leszállították a szegény asszonyt, Attila megköny- nyebbül és másik útitársra vált, átül a magyar lány fülkéjébe. „Mindennél fontosabb a családi környezet. - Tudhassuk...” Inkább a tájat nézem. Karinti- ában elolvadt a hó két hét után, csak az ormok fehérek elágazó pántlikásan, eltűnt a fenyvesek szikrázó fönsége az alul sűrűbb, fölül ritkásabb ködben, lenyomják a magasságot a felhők. A Semmering is kezdi ridegen zölddé ájulását az örök hóhatár alatt. Gyerekkoromban, a vihar utáni tiszta időben elláttunk eddig, Fehér hegynek neveztük ezt a ritka jelenséget. Most itt vagyok, s tovább a síkon a varjas szántások, rétek fölött, a római meleg fényből, szélből, esőből olyan hangulatba, melyet a november hagyott ránk, de már nem a tél a következő évszak, kétszer élhetjük át a tavaszt.

Az országhatár most észrevétlen. A Burgenland és a Kisalföld folyamatos ridegség. Attila Győrben leszáll. Csao! - köszön egy férfinak, s eltűnnek végképp. Közeledve lassul az idő.

A Keleti pályaudvaron motorizált, sárga targoncák egymás után, mellettük a taxisok félelmet keltő csapata vár, magasak, magabiztosak. Öten kísérnek bennünket, mint a letartóztatottakat, az érkezési oldal túlfelén szétválnak kocsijukhoz, a hordár elégedetlen, ha a pénzt meg sem köszöni. Úgy tűnik a taxiórán, két hét alatt háromszorosára nőtt az infláció. Itthon vagyunk!