Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kő Pál: Kiss Sándor szobrászművész köszöntése
felépíteni a romjaiból és megtartani a nehéz emberpróbáló időkben is. A Család amire építhetne minden idők kormánya. Biztosan sokakat kifelejtettem a műtermedben gyakran megfordultak közül: a bronzöntőket, kőfaragókat, újságírókat, filmeseket. De száguldó gondolataim most körülötted járnak. Neked akarok most ünnepi levelet írni. Emlékeimből összegereblyézni egy boglyára valót. Na és a meséid Sanyikám, azok a történetek amik szájról-szájra terjednek a szakma ajakán vándorolva. Mi úgy szerettük volna elmondani, ahogyan azt Tőled hallottuk.... nem sikerült. Nem is sikerülhetett, mert ebben is nagy mester vagy. ízesen, fordulatosán és színesen mondtad a történeteket, diákcsínyekről, az „igen tisztelt püspök úr kegyelmes Atyánk..,-ról. Mi meg csak hallgattuk és dőltünk a röhögéstől. Aztán Zsennyére költöztetek. Legendás kivonulás a fővárosból. Mi ittmaradott új, kényszerű városlakók árván maradtunk nélkületek. Csak az adott gyógyírt, hogy Vadász Gyuri ideköltözött a Rmety 29-be. Csak azért, hogy Téged, Titeket emlegethessünk. Téged és Mártit. Mártát és Sándort. A jó Istenke éltessen születésed napja alkalmából erőben, egészségben. Kívánom, hogy szép és jó munkák szülessenek műhelyedben Zsennyén. Te „Nagy Fekete Farkas”. Szeretettel és öleléssel Lujos Ui.: Képzeld a Melóca is most lett hatvanéves a napokban. Téboly, hogy megy az idő. Csók Lujos Budapest, 1995. április 14. Epreskert 430
