Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak... (próza)
KEMÉNY KATALIN SZTÉLÉ NAGYANYÁMNAK a sötétség leányának ölében a világító tojásokkal Egy híd - őszi levelekből, halállobogásból festett híd vezetett odáig Amikor a Koldussikátoron, amikor a névtelen hídon, amikor a Lyukas hídon, amikor a rég elkorhadt (maradékát suttyomban tüzelőnek hasogatták az ót- varos Barabás-gyerekek), a reccsenő, lebegő hídon e világ elől ködpalástban, bal karomon a pihegő Rózsi, mellemben apró madárrepdeséssel, lábujjhegyen és már este és kora reggel: Rózsi, hozzad az angyalt, emeld két kézzel, fejem főié, úgy, még magasabbra, érzed? szippants jó erőset, micsoda jó szag, szárnyas illat, szárnya cirógat - nem érzed? persze, hisz’ oly pici az orrlyukad, nem baj, majd a patakparton kifúrom kökénygallyal, Rózsi, neked angyalszagod van, tudod-e, ma sárkányt eregetünk, és magasba fújtuk az előttünk utazó ökörnyálat és úsztunk együtt a pókkal, aki önmagából eregette útját önmagához, pókcsillagok, utazó gyermekek, életszikránk ködbölcsőjében egy feldobott szálon járni, nem is sejtve, hol lesz a híd túlsó pillére, nem is sejtve, hogy az innenső azonos a túlsóval, belevetni magunkat a csak általunk látott csolnakbölcsőbe, csak ellökni az otthon partjáról a kormányrúd, az evező nélküli sajkát - ne cherchons pas assurance et fermeté - ILYENKOR MINDIG ŐSZ VOLT. Ilyenkor mindég ősz van. De birodalmunkhoz közeledve bizonyosságot tapogató talpunk alatt törik a dérrel terhes fű, már előttünk a híd, a feljáró deszka horpadt vályúja, benne meghiggadt, langyos esőlé-tükör, hogy félelmünket ne halljuk, cipőnkkel mélyen poccs, bele, szökőkút! játsszunk szökő- kutat! Rózsit karomból bontva előre engedem, hadd vezessen, elég derekát könnyen érinteni, már nem botlom meg a kiálló rozsdás csavarban, ott, a harmadik fok után, a hiányzó korlátoszlop helyén, így, ha ködpalástunkon mégis átlátna valaki, tán a bozót mögött parittyázó inasok (gyanakodunk, hátha mégis létezik kívülünk valaki) a kő el nem találhat, így, az egyre 422
