Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
nek. (Kis csend.) Ha urának jót akar, kutassa fel a vallomásait. CASTELANE És ha megkapják... és ha nem lesz olyan értékes, amilyennek hitték? Akkor mi lesz? Ha nem lesz olyan őszinte, hogy - úgymond - megbocsássanak? (Kis szünet, Charlotte fürkészi.) CHARLOTTE Mégse olyan gyerek maga, kedvesem... Talpraesett leány. Hogy akkor mi lesz? Nos, nem árulok zsákbamacskát. Akkor megy minden a régi kerékvágásban... Egyetlen célom továbbra is az lesz, hogy férjét bíróság elé vigyem. De mondom: ha engem... ENGEM - meg tud rendíteni a herceg vallomása... akkor én... egyedül néki... megbocsátok... (Kis csend. Most a grófnő fürkészi őt, de Charlotte kifürkészhetetlen.) CASTELANE Ön imént szülei gyilkosáról beszélt... Mégis megbocsátana?! CHARLOTTE Azt hiszem, igen. CASTELANE És miért? CHARLOTTE Mert a legnagyobb hóhérok mégiscsak halottak. Saint- Just, Robespierre és a többiek. Egyébként tudom, hogy férje gyűlölte Robespierre-t... (Kis szünet.) Nos... mivel én valóban keresztény vagyok... Igen, ez esetben megbocsátok, ha mély és őszinte keresztényi gyónással találkozom... CASTELANE Megbántom, ha arra kérem: esküdjék erre, fenség. Arra, hogy a keresztényi gyónás megbocsátásra indíthatja majd... (Kis csend.) CHARLOTTE Esküszöm! De ehhez a teljes és töredelmes vallomása kell. Várom tehát. (Csend.) CASTELANE Megteszek mindent. Mindent megteszek. (Szinte elérzékenyülve csókol kezet. Kisiet. Lassan jön a két úr.) ARROGOLAIN Láttuk, hogy kiment. CHARLOTTE (kis szünet után) Csak tudnám: a maga fejétől jött-e vagy küldte valaki? VORAVITO Úgy érti fenség... hogy Fouché? CHARLOTTE Úgy. De így is jól van. Ha kezünkben lesz egy nagy vallomás, amiről Ritter beszélt, amilyet neki ígért ez a kígyó, akkor rendben van. Én a szavamnak állok. ARROGOLAIN Hogy érti ezt? CHARLOTTE Akkor... futni hagyom, uraim... futni. (Kis csend.) VORAVITO Fenség! Jól hall a fülem? CHARLOTTE Nagyon jól hallotta, Voravito! És ön is Arrogolain! . ARROGOLAIN Döbbent és dermedt vagyok, fenség! Már semmit se értek! (Kis csend.) CHARLOTTE Ha Isten eddig életben hagyta - ezen el kell gondolkodnom. És ha ennyien ragaszkodnak hozzá... az utcán, a palotában... VORAVITO És az igazság büntetése? Fenség, az igazság büntetése! CHARLOTTE Hadd éljen. Van-e nagyobb büntetés, mint ilyen emlékekkel a fejünkben sokáig élni. Hullahegyekkel álmodni naponta... ARROGOLAIN Naponta? És ha sose álmodik! Ettől az is kitelik fenség, hogy nincsenek rémálmai... CHARLOTTE Azért kell megszereznünk a vallomásait... Lássuk tisztán és minden oldalról az én időmet, amelyben éltem s élek. A mi időnket, urak! Hogy tisztán cselekedjünk. És rémálmunk - nekünk, bűntudatból sohase legyen. Most pedig hagyjanak magamra. És 419
