Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
CASTELANE (hirtelen) És ha én... csak egyedül én mennék? CHARLOTTE (hökkenten) Hová? CASTELANE A társaságukba, fenség. CHARLOTTE Ejnye, hiszen asz- szony! Egyedül hogy jöhetne? CASTELANE Kísérőt épp találnék magamnak. CHARLOTTE (érdesen) Azt meghiszem! Csakhogy az én társaságom ilyesmikre nem való, ifjú asszony! Az nem szerelmi légyott, nem találka helye! (Kis csend.) CASTELANE Félreért, fenséges asszonyom. De azt hiszem, félre is akart érteni. Hát még egyszer: Isten áldja. (Indul.) CHARLOTTE (maga elé bámul, hirtelen) Várjon! (Az újra megtorpan.) Szóval... arra gondoltam... ha valami egészen idős kísérővel jönne, aki még az otrantói hercegnél is vénebb... akkor talán... bizonyos alkalmakkor... nem bánnám... eljöhetne, mint Castelane grófnő és nem mint a herceg neje. (Csönd.) CASTELANE Fenséged megszánt engem. Árvaságomra gondolt e környezetben, s megesett rajtam a szíve... de én nem alamizsnáért jöttem... CHARLOTTE Hát nem is! (Szinte nyers.) Valamit valamiért! (A másik meglepődik.) CASTELANE Én mit tudok... mit tudnék én...? (Hebeg.) CHARLOTTE (kis szünet után, rábámul) Egy napra... csupán egy napra a férje emlékiratát... aztán gyorsan visszakapná. (Apró csend.) CASTELANE Esküszöm, nem tudom, hol tartja, fenség. Legfónnebb a saját naplómat adhatom, habár szégyelleném... De azt felkínálhatom, ha kell... CHARLOTTE Ha szégyelli, miért írja? Tán szeret szégyenkezni? Nem, nem kell a naplója. Nékem a herceg vallomása kell. (Kis csend.) CASTELANE Megpróbálhatom. Bár mondom, fenség, fogalmam sincs, hogy hol van. Azt is hogy van, onnan tudom, mert nékem megtiltotta, hogy naplót vezessek, majd ő az övébe mindent beleír... és ezenkívül még mondott valamit... CHARLOTTE (feszült érdeklődéssel) Mit mondott? CASTELANE Amíg vallomásait keresik, nem merik őt meggyilkolni a bűnösök. Megkérdeztem, miért? Mert tudják, mennyi kincs lapul e papírokban, hány olyan név, akiről semmit se tudnak... Vagy van, akikről egészen más dolgokat hí- resztelnek... Nem, addig nem ölhetnek meg, amíg nincs kezükben ez a történelmi paksaméta... így mondta... paksaméta, amiben nemcsak a forradalmárokról és bonapartisták- ról, hanem Őfelségéről és híveiről is sok-sok szó esik... szóval így mondta az én uram... (Csend.) CHARLOTTE Meg kell találnia a vallomásokat... CASTELANE De hiszen... ez veszélybe sodorná uramat. Csak most döbbenek rá, mit kér tőlem fenség! Őt aztán meg is ölhetik... CHARLOTTE Merénylet? Soha! Különben is az őszinte vallomás még egy megbocsátást is megér... A töredelmes vallomás kiüti kezünkből a tőrt. Az otrantói herceget mi sohasem fenyegettük merénylettel. A bíróság volt a legtöbb. Hacsak ő a törvényt nem tartja merénylet418
