Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész

listájára, kiket írt fel a lyoni hóhér! Ön hallott valamit? ARROGOLAIN Charlotte-nek jön­nie kell, ő majd többet tud, bizonyo­san. (Kis szünet.) Ez már nem egy­szerűen hóhér, hanem őrült hóhér maholnap, vicomte, hiszen saját szövetségese ellen is dolgozik... VORAVITO És még veszélyesebb, mivel hogy a tüntetők megéljenzik néha... ARROGOLAIN Micsoda szégyen! Összegyűjtünk ellene egy kis tünte­tő csapatot, és éljenzői is odacsa­pódnak! VORAVITO Megunták Wellingto- nék katonáit! ARROGOLAIN (alig leplezett gúny) Őfelsége talán nem unta meg. Min­denesetre ez az őrült demagóg tud­ja, hogyan kell a népség vagy ha úgy tetszik, a franciák szája íze sze­rint szólni... VORAVITO Határozottan azt ta­pasztaltam, hogy a bukott forra­dalmárok jó része még mindig tit­kosjakobinusnak hiszi, de a bukott bonapartisták is reménykednek benne... ARROGOLAIN Ebben semmi csoda nincsen. Nem válogathatnak. Csak Fouché maradt fenn közülük. Hát ki más lehetne vezér és ideál?! Ab­ból főznek, amijük maradt. VORAVITO És Talleyrand? ARROGOLAIN Sose volt a nép ked­vence. Tudták róla, amit külföld is jól sejt: akkor is hazudik, amikor igazat mond... Fouché veszélye­sebb, mert rendőrök állnak mögöt­te, mert mindenről tud és mert akadnak éljenzői is! S ráadásul meg, mint az igazi gyávák, olykor halálraszántan vakmerő lesz... Amikor sarokba szorítják... VORAVITO Minél pimaszabb, annál hamarabb töri ki a nyakát. Min­denkit maga ellen haragít. Őfelsége se tűri már sokáig. Charlotte min­dent megtesz, hogy minél jobban felhergelje őfelségét az otrantói el­len... Apropos, jöhetne már Char­lotte. ARROGOLAIN Nagyon becsülöm hercegnőnk igyekezetét, de nem felejtem el az időt, amidőn épp ő vélekedett lesújtón a királyról. Em­lékszik, mit mondott fülünk halla­tára, Voravito? VORAVITO Valami rémlik. ARROGOLAIN Désirée csak zabálni tud és félni, elmenekült, lapult és visszajött. Ezt mondta, ám lehet, hogy csak idézett valakit... VORAVITO Azt hiszem, őfelsége ezért fél tőlünk annyira. Fél az itt­honmaradott franciáktól és fél tő­lünk, emigránsoktól, akik láttuk őt menekülni, amikor kisujját is alig mozdította... ARROGOLAIN (sóhajt) Amíg Char­lotte él, csak addig van igazi király­párt, azt hiszem! (Kis csend. Kifelé fülelnek, mintha hallanának valamit.) VORAVITO Mondtam már? Nagyon kíváncsi vagyok Fouché listájára. ARROGOLAIN Meglepődnék, ha nem volna benne némi kegyetlen turpisság. A módban, ahogyan összeállította... VORAVITO Charlotte majd elmesé­li... ARROGOLAIN Ne feledje, vicomte, a régi nagy bűzt feledtetni csak még nagyobb űj bűzzel lehet... Ke­gyetlenebbel, mint régen. Fouché most a régi republikánus terrort törvényes királyi keretek közt kí­vánja gyakorolni. Ennyi változott! Benne testesül meg a régi szörnyű­ség, ő a terror jogutódja, vicomte. VORAVITO Jön Charlotte! ARROGOLAIN No végre. 414

Next

/
Thumbnails
Contents