Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
olvasom egy régi jegyzőkönyvből. (Feláll, sétálva folytatja a beszédet.) Szólásra jelentkezett akkor Téterei polgártárs Lyonból és azt mondotta a sokaság előtt: Polgártársak, ez a langaléta torony megsérti bennünk az egyenlőség szent érzését, mert gőgösen minden polgár főié magasodik! A szorgos polgárok derék lakóházai és az emberi akarat fölé! Le kell dönteni hát ezt a dölyfós tornyot, amely ilyen magasból oly beképzelten bámul Franciahon polgáraira... Ez a torony megszégyeníti a házakat, lenézi a szabadságot, amit kivívtunk, le az egyenlőséget, a testvériséget! Ez a torony a gőg, a dölyf, a beképzeltség tornya! Döntsük le, emberek! Fouché egy kicsit, mintha átélte volna az idézett pillanatokat. Poitier hirtelen beszélni kezd.) POITIER Igen, most már emlékszem, uram! Téterei beszéde közben sokan éljeneztek, de akkor én jelentkeztem szólani, és azt mondtam: veszélyes volna e tornyot ledönteni, polgártársak, mert éppen, hogy a derék polgárok házaira omolnék. Erre Téterei nem szólt semmit, pedig azelőtt csak úgy habzott a szája... Nagy csend lett arra, amit mondtam, és ekkor előlépett ez emberek közül egy Jean Michel Schulzer nevű strasbourgi bádogosmester és azt mondta: Igaza van ennek a Poitier őrmesternek, polgártársaim! FOUCHÉ Schulzer, mi? Német létére francia patrióta! (Gúny.) És még a nevedet is tudta! Honnan, Poitier? Honnan? POITIER Nem tudom, de tudta. FOUCHÉ Folytasd csak, hallgatom! POITIER Tehát az a Schulzer nevű mesterember így szólt: Polgártársak, én vállalom, hogy bádogból készítek egy hatalmas vörös sipkát, egy fríg sipkát és a torony keresztjére majd odaakasztjuk... FOUCHÉ (a papírokba néz) És erre sokan felnevettek, igaz-é? POITIER Igen, többen nevettek, uram, de Tétereinek, aki valamiféle vezető volt, megtetszett az ötlet. El is tulajdonította... Azt mondta hát, hogy ismét ő vezethesse az eseményeket: Polgártársak, a Köztársaság nevében megbízom Michel Schulzert, készítse el a bádogsipkát és szereljük a torony tetejére, hogy a keresztet eltakaija. Fontos az, hogy a torony a gőgjét ezáltal elveszítse! Ne nézze le dölyfosen az egyenlőség legszentebb szellemét. Imént kikacagtuk a gőgös tornyot, így már rendben van, polgártársaim! Csináld meg, bádogos! FOUCHÉ Ha alulról a fenséget kinevetitek, akkor rendben van minden, igaz-e, de ha ő nevet ki felülről, akkor ez sérti a csőrötök! Ha kiröhögitek a magasságot, akkor megnyugszik az a földszintes lelke- tek... (Mély megvetés.) POITIER Éppen így volt, fenség, de hadd mondom tovább. FOUCHÉ Beszélj! POITIER Előállt újfent a strasbourgi bádogos s azt mondta: én nem azért akarom a toronyra a fríg sapkát, hogy kikacagjuk a tornyot, hanem, hogy a magasból ez a vörös sipka a Rajnán túlra is hirdesse: itt győzött a szabadság és utunkat mások is kövessék. FOUCHÉ Ravasz egy fickó volt ez a bádogos! POITIER Várjon fenség, még nincs vége a történetnek... mert ekkor előugrott egy polgár s azt kiabálta: és a vörös sipka nem ugyanolyan gőgösen néz majd onnan a világra? Régi gőg helyett új gőgöt akartok, 412
