Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
FOUCHÉ Ez úgy hangzik, mintha most már nem hinnél, Joridoux. THÉOPHILE Ne tréfálj, Joseph! FOUCHÉ Akkor mért emlegeted ahelyett, hogy híreidet közölnéd, de rögvest. THEOPHILE Az egyik hírem épp az, amiről beszélek... Meguntam... Elfáradtam... (Kis csend.) FOUCHÉ Mit úntál meg, miben fáradtál el? (Kis csend. Théophile úgy látszik, még nem akar kirukkolni.) THÉOPHILE Például abban, hogy mindig másokkal üzengetünk, és hónapokig vagy néha egy évig nem is látjuk egymást, és ki tudja mikor lesz ismét alkalom... Igen, meg akartam kérdezni tőled már rég: még mindig a mienk vagy Fouché, még mindig jakobinus? (Csend.) FOUCHÉ Te mit gondolsz erről, Joridoux? THÉOPHILE Hinni akarom, hogy lelked mélyén semmi se változott. Büszkék voltunk rád, amikor Wellington bálványozott katonái ellen szóltál. Felnéztünk rád, Joseph mi mindannyian. Te jelképezed nekünk a jakobinizmus életrevalóságát. Hogy talpra kell esni mindig, mintha macskák volnánk. Kérlek, viselkedj hát mindig eszményképhez méltón! Te vagy szemünkben a legyőzhetetlen! Te vagy a folytonosság! A forradalom, a Köztársaság emléke, Fouché! (Apró szünet.) Mondd, visszatérünk még egyszer? (Kis csend.) FOUCHÉ A cél bármilyen messze van, végeznünk kell a dolgunkat, Joridoux. THÉOPHILE (szeme felragyog) Ezt vártam tőled, Joseph! FOUCHÉ Akkor hát mondd a híreket, de gyorsan! (Némi szünet.) THÉOPHILE A háziorvosod... Ritter atya... (Elhallgat.) FOUCHÉ Mi történt vele? (Feszült.) THÉOPHILE Charlotte-nál járt... FOUCHÉ Mit keresett ott? THÉOPHILE Hát ez az... FOUCHÉ (őszinte hév) Nem! Ezt nem hiszem! THÉOPHILE A természetre, vagy a Legfelsőbb Lényre, amire akarod - arra esküszöm: ő volt... FOUCHÉ Összetévesztetted valakivel... THÉOPHILE Hiszen láttam néhányszor a házadban... Charlotte- hoz Voravito vicomte hozta, én gyorsan el is tűntem az előszobából, sőt, mint egy gyermek, grimaszokat vágtam előtte, nehogy felismerjen... FOUCHÉ Ha ez igaz, azt mondd meg, mit beszéltek. THÉOPHILE Mondom, mivel nem akartam, hogy a doktor felismerjen, nagyon óvatosan és csak részletekben tudtam hallgatózni. Képzeld csak el, kinyílik az ajtó, a kilépő szemembe néz és felismer... aztán visszamondja Charlotte-nek, hogy inasa a rendőrminiszter ügynöke. Rossz is rágondolni... te közelebbről nem ismered Charlotte vérszomjas társaságát, Joseph... az emigrációból megtért siserehadat... FOUCHÉ El tudom képzelni, Joridoux... Azt mondd inkább, hogy mit hallottál? Miről beszéltek? THÉOPHILE Annyit mindenesetre tisztán hallottam, hogy Charlotte valami gyónást emlegetett... FOUCHÉ Gyónást? THÉOPHILE Hogy Ritter atya gyóntasson meg téged... valami ilyesmi... ő azonban azt mondta, 408
