Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
néki ehhez már nincs joga, hiszen kiugrott pap... De többet nem hallhattam... (Csend.) FOUCHÉ Jól meggondoltad, mit beszélsz, Joridoux? így volt, ahogy mondod? THÉOPHILE Mikor hazudtam én néked, Joseph? Mikor? FOUCHÉ És ez... mikor is történt? THÉOPHILE Hónapokkal ezelőtt... FOUCHÉ És most kell jelentened? THÉOPHILE Először is arra gondoltam: hátha Ritter újra eljön Char- lotte-hoz, és akkor többet hallok, hát többet jelenthetek... Ezenkívül: Ritter a meghitt barátod, úgy tudom, másra nem is mertem volna rábízni ezt a hírt... engem viszont Charlotte-ék nagyon befogtak, már említettem... (Kis csend.) FOUCHÉ Tehát ő megint járt Char- lotte-nál, s te azért jöttél mos tide. THÉOPHILE Nem... csak akkor... egyszer járt ott, de arra gondoltam, most már ideje lesz közölnöm véled... FOUCHÉ (komoran) Éppen ideje... (Halkan maga elé, de a másik hallja.) Jean-Jaques atya... Ritter doktor úr... akit én megmentettem... S azt hittem, magamnak mentem meg... THÉOPHILE Hányszor mondtuk, ne pazarold akárkire bizalmadat, Joseph. Hálátlan a világ. Hányszor mondtuk, csak a lyoni fiúkban bízhatsz, senki másban! Nem kaptál elég leckét? (Kis csend.) FOUCHÉ (némi tréfa) Jól van, művész úr! Habár mellbevágó - köszönöm a hírt. Arra kérlek, ha Ritter ott újra felbukkanna, most már azonnal jelentsd! THÉOPHILE Ezt nem ígérhetem. Mondom, nagyon befogtak, Joseph. Mindig kéznél kell lennem... ha most Charlotte nem jött volna bevásárolni, nem lehetnék itt... (Kis szünet.) Különben is vigyáznom kell... azt hiszem, már furcsa szemmel néznek... FOUCHÉ (éber lesz) Furcsa szemmel? Mit akarsz ezzel mondani? THÉOPHILE kis tétovázás után) Mintha gyanakvást vettem volna észre... nem vagyok benne biztos, de... már nyugtalan vagyok... Nem vagyok fiatal, Fouché! Néha úgy érzem: már túl sok nékem e játék. FOUCHÉ Nagy művész vagy, Jori- doux! Ezt sose feledd. THÉOPHILE Hiszen, ha igazi színpad volna... és azt is gondold el, Joseph, nekem napi huszonnégy órás ez a szerepem... és egy percre sem eshetek ki belőle, mert fejem a tét. (Kis csend. Végre kiböki, amit rég akart.) Igen, immár igazi színpadokra vágynék... FOUCHÉ (arcába bámul) Joridoux, te beteg vagy, szavamra! Féreg mászott a lelkedbe, úgy hívják: nyugalomvágy. Illik-e hozzánk Joridoux? Izgalmak, gyanakvás és képmutatások nélkül élni... Rögvest megdö- gölnénk! Sokszor gondoltam arra, mi nyugtalanít engem legjobban, Joridoux? Hát épp a nyugalom! Az, hogy nem futnak a hírek szálai kezembe. Betege vagyok, ha nem én tudok meg legelőször mindent. Tudni mindenkiről az ég világon mindent... ez olyasféle olthatatlan szomjúság, Joridoux, mint a tudósok kíváncsisága, hogy mi van ott a csillagokon is túl... vagy a legkisebb részeken belül... ahogy a görögök méláztak erről... Tán Leukipposz... Nem, Pierre, nem hátrálhatunk meg. Kíváncsiság, gyanakvás, min409
