Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
TALLEYRAND Őfelsége úgy döntött, össze kell állítanod egy ötvenhatvan névből álló névsort mindazokról, akiket száműzni vagy kivégeztetni kell... akik a császárt a száz napra segítették visszahozni... (Kis csend.) FOUCHÉ Tudtommal őfelsége úgy döntött, hogy semmiféle megtorlás többé nem lesz. Épp első visszatérésének tanulságai indították erre. TALLEYRAND Őfelsége akkor úgy döntött, most pedig így, Fouché. Azért jöttem, hogy megkérjelek: állíts össze minél előbb egy listát. (Hirtelen kinyitja az ajtót.) Ez nem hallgatódzik. Rendes! Jó nevelés. Hát légy te is illedelmes Wellingto- nékkal, akik a népek háborújában Waterloonál nekünk győztek és szekereiken újra visszahozták elűzött királyunkat. (Biccent. Elmegy. Csend. A másik csak áll.) FOUCHÉ Méghogy lista! Rám akarják haragítani a parlamentet, aminek egyharmadát én gyűjtöttem nekik. Ki más, ha nem az én nevem, az én személyem toborozta melléjük a híveket? Atkozott sánta ördög, nem jársz te túl az eszemen! Jól van! Én majd felírom a neveket... de annyit sorolok fel, amennyivel már nincs mit kezdeni. És ha kell, te majd aláírod! Te - nem én! (Hirtelen.) Bamuelle! (Váratlanul a nyitott ajtóban most megjelenik Théophile. Fouché elképed.) Joridoux! Te mit keresel itt? Esküszöm, épp mint a feleségem... THÉOPHILE (mosoly) Hát olyan szép és fiatal én sose voltam, fenség. Vagy voltam? Mit szólsz? Voltam én szép is valaha? Szép és fiatal? (Némi levertség és öngúny.) FOUCHÉ Mi az, pederaszta lettél, Joridoux? Ezt jó lesz tudni... Akkor még kettős kém is lehetsz... De elég a tréfából! Megmondtam, hogy üzenj, ide ne tedd a lábad! Bamuelle nem mondta meg néked? THÉOPHILE Csakhogy fontos, új híreim vannak s már mióta, ám nem tudtam jönni, a hercegnő nagyon befogott... Sok a vendég. Théophile pedig nélkülözhetetlen! (Ön- gúny.) Azt hiszem, soha ilyen nagyot nem alakítottam, mint amióta Charlotte-nál vagyok. FOUCHÉ Lyonban jó színészcsapatban szolgáltál, Pierre! No, de a híreket! THÉOPHILE (maga elé, némi túlcsordulással, mint aki régóta nem beszélhetett hasonlókról) Lyon! Milyen kéjjel, milyen szent haraggal romboltuk le színész létünkre még a színházat is. Ó, Fouché, ne haragudj, ha jobbára új rangjaid-címeid nélkül szólítalak, de hát eszembe jutnak a hős lyoni napok. Hogy összetartott az a nagy csapat! (Kis szünet.) Lesz-e egyszer még mienk a hatalom? (Kis csend.) FOUCHÉ Te csak a dolgodat végezd, Joridoux! THÉOPHILE (sóhajt) Azt teszem, hűséggel, láthatod. Azt hiszed, lettem volna ilyen hűséges, ha nem tudom, hogy lelked mélyén még mindig a régi vagy... hogy a mienk vagy: jakobinus, mint hajdan... Emlékszel még, Fouché? FOUCHÉ (nem nézve rá, kurtán) Lehet azt elfelejteni? De híreket ígértél! THÉOPHILE Engem meggyőztél, hogy Napóleonnal szemben a gyenge Bourbonokat kell segíteni, mert őket majd könnyebb lesz legyőznünk, ha egyszer újra visszatérünk... Én elhittem minden szavadat Fouché. 407
