Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
XVIII. LAJOS Ön mindig megfeledkezik Charlotte-ról és fröcsögő, vérszomjas híveiről, herceg! Tudja-e, hogy bitóra akarják küldeni? FOUCHÉ Tudom! Az urak Napóleont majmolják! Felséged azonban nem fogja Bonaparte kívánságát teljesíteni. XVIII. LAJOS (elképedve) Miféle kívánságát? FOUCHÉ Mielőtt az Elbára ment volna, azt ajánlották néki, hogy mintegy búcsúzóul húzasson fel engem Talleyrand-nal együtt. Tudja, mit válaszolt a korzikai hadnagy? XVIII. LAJOS Mit? FOUCHÉ Hogy: Ezt kéne tennem, igen, de hagyom, hogy a Bourbonok akasztassák fel őket. Fouché áruló ugyan, de mindig ő mondta meg az igazat. Csak egy árulótól tudhattam meg, mi rólam a legőszintébb vélemény itt körös-körül. Ezt válaszolta tanácsadóinak. Komoly tanúk előtt, akik ma is élnek... (Kis csend.) XVIII. LAJOS Önt sokan gyávának mondták, holott őrülten vakmerő. (Apró csend.) FOUCHÉ Valóban: őrült az, aki szélviharban szakadék szélére menekül... ám ha odaűzték, bolond, ha nem próbálja meg a lehetetlent... XVIII. LAJOS Mi volna az a lehetetlen? FOUCHÉ Átugrani, felség... (Kintről hangok. Látjuk az előtérben Charlotte-ot, amint Poitiert szinte félretolja, mert az közelhajol hozzá, mint aki épp súg valamit.) CHARLOTTE Félre az utamból, otromba fickója! FOUCHÉ Azt hiszem, vizitem lejárt. Felség! (Meghajol, indul. Charlotte átnéz felette, és egészen dermedt. Fouché a király felé szinte panaszosan.) Lám csak, mily nagy keresztény! Gyűlöl engem. Csak tudnám, miért?! (Kisiet.) (Csend.) XVIII. LAJOS Jöjjön, édes húgom! Jöjjön. (Kis csend.) Szóljon már. Megnémult talán? (Némi ingerültség.) (Apró szünet.) CHARLOTTE Ha felséged is börtönben lett volna, és nem menekülésben, ha csak egy hajszál választja el a haláltól, ha megcsúfolják s megölik apját, anyját, majd kistestvérét... akkor is leállna parolázni a hóhérokkal? (Csend.) Téged kérdezlek, Lajos király, beszélj! (Apró csend.) XVIII. LAJOS (Némi modoros panaszosság) Méghogy Lajos király! Most már megbízik-e feltétel nélkül a jó Désirée bátyóban, fenség, vagy továbbra is Lajos királyozza? CHARLOTTE Désirée! (Erély és gúny.) Te külföldön éltél, amíg én és mi itt a börtönökben! De ez nem ok arra, hogy a hóhéroknak nevünkben megbocsáss! XVIII. LAJOS Nem ülhetett mindenki börtönben. Tenni is kellett ott künn valakinek... Amint látod, túl sok a túlélő ahhoz, hogy mindenkivel leszámolj, másképp kell tenni a hazáért, Charlotte... És amikor én téged francia Antigonénak neveztelek... CHARLOTTE Díszítő jelzőiddel nem fogsz lefegyverezni, sem leke- nyerezni, Désirée! Én enyéimet örökké siratom... apámat... anyámat... XVIII. LAJOS A franciák mindezt végignézték! Még éljeneztek is. Nem öntheted tölcsérrel millió és millió francia fejébe a te fájdalmadat... Nincs két egyforma fájdalom: a fájdalmak nem hasonlíthatók! 400
