Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
Hátha közben nekik épp más fájdalmuk volt, fenség! CHARLOTTE Te viszont kezdesz hasonlítani a jakobinusokra, meg a császárpártiakra, akik állítólag ellenségeid... XVIII. LAJOS (felordít) Nem lesz jogod s főként erőd átrajzolni apád képét a franciák szívében és emlékezetében! Hiába is akarnád! Fájdalmad nem lesz a nép fájdalma! Ezek sem szeretnek bűntudatban élni! Nem hagyják magukat megzsarolni holmi történelmi lelkiismerettől. Használd a józan eszed, fenség. CHARLOTTE Te beszélsz józanságról? És a véres bossz'ú, a te megtorlásaid, amikor először jöttünk vissza? Az egész nép rettegett... Ezért engedték be a korzikait egy puskalövés nélkül... XVIII. LAJOS De én belátom, hogy ostoba voltam! Még egyszer nem leszek! Ezért kell minden eszközt felhasználni... Megmondtam Tal- leyrand-nak is: minden bűnösnek megbocsátunk... (Kis csend.) CHARLOTTE Ha nem sújtasz le rájuk, legalább rangot ne adj nékik, Désirée, könyörgök, ne adj nekik új bársonyszékeket! XVIII. LAJOS Megmondtam, hogy csak eszközök! Ha elkopnak, szemétre dobjuk őket! De addig... használni lehet és kell e társaságot. Charlotte, az istenre kérlek! Meg kell értened! Hiszen ismeri őket a nép és ők ismerik a népet. Még van szavuk, hallgatnak reájuk. CHARLOTTE A köpenyegforgató és undorító Talleyrand herceget még valahogy lenyeltük neked... hanem a hóhér Fouchét soha... XVIII. LAJOS Talleyrand és Fouché a helyzet ikrei, Charlotte, kérlek, ne lázítsd híveidet a politikám ellen... Az emigrációban volt időm tűnődni, mégha ez nem is mindig látszik a tetteimen, fenség. (Kis csend.) CHARLOTTE Neked a trón kell. Nekem az igazság. XVIII. LAJOS Trón nélkül sosem lesz igazságod... Franciák Antigonéja, hallod?! (Szünet után.) CHARLOTTE Ha egyedül maradok is... Meg fogom ölni... meg fogom öletni a legutolsó hóhért. XVIII. LAJOS Törvényen kívül soha! CHARLOTTE Farizeus! Jól tudod: bírákat akarok, akik törvény szerint ítélnek... Jól tudod: sosem szerettem az önbíráskodást! XVIII. LAJOS Pedig egykor... régebb... az talán jobb lett volna... ha senki sem tud róla... de most már késő Charlotte, most már a tudtommal semmit sem tehetsz. Ha pedig tudtom nélkül tennéd - úgyis kiderül. CHARLOTTE Nem félek semmitől. És senkitől, Désirée! Isten velem van! Érzem! XVIII. LAJOS Vigyázz, Charlotte, vigyázz! Egy hajszál most az élet és halál. A te életed, az enyém, a mienk... Ilyenkor fényűzés volna csak egyfajta igazságot nézni! CHARLOTTE (messzire pillant) Én megmutatom néktek és mindenkinek, az igazság sosem fényűzés, de kenyér... betevő falat... (Indul.) XVIII. LAJOS (utánaordít) Ne kényszeres, hogy fellépjek ellened és embereid ellen! CHARLOTTE (hirtelen megáll, visz- szafordul) Olesd meg az ártatlant, akit már úgyis megöltek egyszer. Ölesd meg... koronás Danton! (Kisiet. Csend.) 401
