Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
XVIII. LAJOS Ön vallásról csak ne beszéljen! Hallottam viselt dolgairól, amikor Lyonban egy szamár farkához papot kötöttek bibliástul! Isten szolgáit kicsúfolták... FOUCHÉ Pardon! Nem én! Volt ott egy színész,_ egy őrült színész, meg a csapata. Ők rendeztek efféle látványosságokat... Én különben is teológiát... XVIII. LAJOS (közbevág) A kiugrott pap még veszélyesebb... lázasan kell bizonyítania, hogy istentagadó. FOUCHÉ Ha valóban ateista lettem volna, azt hiszi, Castelane grófnőt a családja hozzám adja feleségül! Hiszen ismeri őket felséged, milyen istenfélő egy família... (Kis csend, a király rábámul.) XVIII. LAJOS Valóban oltár elé viszi, herceg? Oltár elé megy a templomromboló? FOUCHÉ Igen, felség, de azt hiszem, nem pontos a szó... XVIII. LAJOS És az oltár előtt nem jut majd eszébe az a templomtorony, csúcsán a fríz sapkával, ott még a tornyot is megcsúfolták... FOUCHÉ Az nem Lyonban, hanem Strasbourgban történt, és szintén nem én voltam! Emlékszem az ügyre: egy hatalmas vörös sipkát húztak a torony keresztjére... valami tébolyultak... De felséged honnan tudja? XVIII. LAJOS Charlotte-ék! már összegyűjtött minden terhelő tényt a hóhérokról... ahogy ő szokta nevezni az önök társaságát. FOUCHÉ Charlotte hercegnő túl súlyosan ítél. Már ami személyemet illeti... XVIII. LAJOS Túl súlyosan? (Először emeli fel hangját.) Fouché, ön is halált kiáltott egy Bourbon király fejére! FOUCHÉ Legfőbb ellenségem Robespierre volt, ezt mindenki tudja! A fejem forgott kockán, ha nem véle szavazok Saint Just kezére ád! Az pedig a guillotinnal egyenlő... Felség, azokban az években - én mondom, nem más: a téboly maga járt itt... megbolondult a sátán. (Őszintén borzong meg. Kis csend. A királyra, mintha hatna az őszintének tetsző hang.) XVIII. LAJOS Ej, de hagyjuk ezt most! Beszéljünk közvetlenebbül és érdek szerint. Nekem erős Francia- ország, önnek pedig egy bársonyszék kell. Nekem királypárti parlamenti többség, önnek rendőri hatalom. Rendben van, otantói herceg. Úgy legyen! De jó barátok sohasem leszünk. FOUCHÉ Annyi mulatságos embert talál felséged, énrajtam kívül. Jómagam pedig elkerülöm őket. Nem fogunk egymásnak hiányozni, uram. De a felséged gesztusaira annál inkább nagy szükségem volna. XVIII. LAJOS (némi gyanakvás) Miféle gesztusokra? FOUCHÉ Szeretném önt megnyerni, hogy Castelane grófnővel kötött házasságom tanúja legyen... XVIII. LAJOS (rámered) Elnézést, de ön megőrült, Fouché? FOUCHÉ Dehogy! Ha felséged beleegyezik miniszterségembe, mi kifogása lehet az ellen, hogy e tiszteletreméltó házasságom tanúja legyen? Ha ön ezt nem tenné meg, mindenki azt hihetné: Talleyrand kényszerítette felségedre az akaratát, amikor engem miniszterré kinevezett... Ám, ha tanúm lesz, világos: személyes meggyőződésből tett miniszterévé. Ez tehát szigorúan kell ahhoz, hogy felségedet senki se higgye Talleyrand bábjának alaptalanul. (Kis csend.) 399
