Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész

gunk egy őrmesterről csevegni, amikor Wellington generálistól vá­runk híreket. FOUCHÉ (kapva a szón) Jó, hogy említi, felség. Vigyáznunk kell a szövetséges fiúkra, ha majd Párizs­ba érnek, nehogy túl sokáig érezzék itt jól magukat... TALLEYRAND Megmentőinket nem lehet egyik napról a másikra kirúgni. FOUCHÉ Megmentőink? Igen, de azért ne túlozzuk el. A mieink is vannak valahol. Vitrolle báró mi­lyen hősiesen küzdött, míg a korzi­kai fogságába nem esett. Nem én szöktettem-é meg, nem véle küld- tem-é üzenetet felségednek, hogy mit kén tennie? De említhetjük Charlotte hercegnőt is... ugyancsak hősiesen helytállt. Saját fülemmel hallottam, mit mondott rá a korzi­kai hadnagy. (Gúny.) XVIII. LAJOS (homlokát ráncolva) Ugyan mit, Fouché?! FOUCHÉ (villanásnyi szünet után) No persze, ez igen nagy túlzás... XVIII. LAJOS Mit mondott Char- lotte-ról Napóleon? (Apró csend.) FOUCHÉ Egy férfi van ma a Bour- bon-családban, és azt Charlotte- nak hívják. (Kis szünet.) XVIII. LAJOS Úgy látszik, a korzi­kai hadnagynak kevés volt a trón: a végén még szellemes is szeretne lenni. (Gúny. Majd komor lesz.) Annyira hiú nem vagyok, hogy a korzikai összeugrasszon saját uno­kahúgommal, aki a mártírok emlé­kének legjobb őrzőangyala... TALLEYRAND Hagyom, hogy tisz­tázzák a kérdést, felség, majd ké­sőbb visszatérek, ha megengedi... XVIII. LAJOS Várom, Talleyrand. (Az elmegy.) FOUCHÉ (szemével követve) Látja felség, ő az, aki valamiben szó sze­rint mindig sántikál... XVIII. LAJOS (mint aki nem hallot­ta) Hát miniszter lesz megint, Fou­ché! FOUCHÉ És ön ismét király, felség. (Villanásnyi szünet.) XVIII. LAJOS Inkább lapítónak mondták, de úgy látom, pimasz. (Kis csend. Fouché arca újra sápadt.) FOUCHÉ Párizs kulcsait én fogom átadni felségednek és nem Welling­ton, nem is Talleyrand. Bevonulá­sát, biztonságát én szervezem meg, senki más. A parlamentben is meg­lesz a királypárti többség, erről gondoskodom. És a szaporodó összeesküvéseket én fedem föl, és én tisztogatok... Nos, ehhez méltó fogadtatást kérek ezután. (Csend.) XVIII. LAJOS Én személy szerint ezt megígérhetem. De Charlotte húgom azt üzente: őt sose hívjam meg, amikor ön is itt van! Egysze­rűen nem akar egy levegőt szívni önnel, herceg. FOUCHÉ Pedig Franciahon levegő­jét együtt szívjuk valamennyien, felség! És Európáét. Sőt: a glóbu­szét... XVIII. LAJOS Hagyjuk a túl nagy szavakat, Fouché, inkább azt mondja meg, miként szereljem le a bosszúért lihegő uraságokat, akik a hercegnőt körülveszik s legalább annyira irányítják, amennyire Charlotte irányítja őket... FOUCHÉ Talán majd akad néhány ötletem. XVIII. LAJOS Sorolja csak, Fouché! (Apró szünet.) FOUCHÉ A hercegnő mélyen vallá­sos... erre építhetünk... Emlékez­tetni kell a keresztényi megbocsá­tásra, felség... 398

Next

/
Thumbnails
Contents