Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
lítólag emlékiratot ír, akkor pedig abban a legtitkosabb dolgokra is fényt derít majd! (Apró szünet!) TALLEYRAND Ezt honnan tudja, felség? (Mesterien leplezi enyhe zavarát.) XVIII. LAJOS Tegnap járt nálam Charlotte hercegnő egyik famulu- sa, ő kottyintotta el. Már mindenki arról beszél, hogy Fouché emlékiratot ír! Vallomásokat! TALLEYRAND Nem lesz egy szent Ágoston, annyi bizonyos! Én pedig cseppet se félek vallomásaitól. Senkinek sem lehet rosszabb véleménye rólam, mint nékem önmagámról. S ezt felséged is tudja! XVIII. LAJOS Ez a szerencséje, Talleyrand! Mindenesetre Fouché e töredelmes gyónását (gúny) meg kéne majd szereznünk! TALLEYRAND Látja, felség, már csak ezért is jó lesz, ha a kormányomba őt is betereltem. XVIII. LAJOS Tudja, mit kapok én ezért! Charlotte hercegnőtől és habzószájú főuraitól? TALLEYRAND Tudtommal Franciaországot XVIII. Lajos irányítja majd. XVIII. LAJOS Sokak szerint még mindig Talleyrand! TALLEYRAND Szegény Talleyrand! Nagyon erős lehet, ha arra kényszerül, hogy ezt a patkányt, akit Fouchénak hívnak a kormányába hozza. XVIII. LAJOS Akkor miért erőlteti?! TALLEYRAND Mert érti a dolgát, felség. Barrastól Bonapartéig mindenki ráfanyalodott. A legzseniálisabb túlélő, akit valaha ismertem. XVIII. LAJOS Nem túl szerény ön, herceg. TALLEYRAND (futó mosoly) Pardon! Akit valaha ismertem - személyemen kívül. XVIII. LAJOS így már egészen más ... De komolyra fordítva a szót: meddig akarja futtatni ezt a monstrumot? TALLEYRAND Előbb megengedjük néki, hogy segítségünkre legyen... XVIII. LAJOS És azután? TALLEYRAND Hagyjuk, hogy vétkezzék nyakra-főre, ameddig kedve tartja... Megengedjük, hogy sok-sok hibát kövessen el, súlyos baklövéseket... és akkor - lecsapunk. (Apró szünet.) XVIII. LAJOS Azt hiszi, az otrantói majd hibázni fog? (Kis csend.) TALLEYRAND (elgondolkodva) Aki túlzottan fél önmaga múltjától - rossz tanácsadót tart. Márpedig Fouché retteg a saját priuszától felség. Éppen ezért tűzzel-vassal bizonyítani akarja majd hűségét királya iránt... Tűzzel-vassal és ezt most szó szerint kell érteni! A rémület parancsát követi majd. A pánik mindig túloz, s mint említettem: rossz tanácsadó. (Megjelenik Fouché közeledve.) De imé: a farkas a fabulából... (Hangosan.) O, Fouché! Kiváló férfiú! Tudja, mikor kell jönni. XVIII. LAJOS (majdnem fesztelenül) Épp önről tárgyaltunk őszinte szívvel s közvetlen szavakkal. FOUCHÉ (sápadt) Ez vigasztaló, felség, viszont annál meglepőbb, bogy egy palotaőr kitessékeljen... Én elszoktam ettől, ha szabad így kifejeznem... TALLEYRAND (szavába vág) Ez még nem a királyi udvar, hercegem. Csupán egy kastély... Bízza csak rám, majd adok én Poitiernek. FOUCHÉ Igen, azt hiszem, így hívják. (Máris megjegyezte.) XVIII. LAJOS Ej, csak tán nem fo397
