Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
írására bírtam, a lelkét vettem gondozásba végül. CHARLOTTE (merően) Doktor! A bűnöst saját lelke belátására bízni aligha bölcs dolog! RITTER E szabadságot Isten mindenkinek megadja. CHARLOTTE S aki rosszul érti a Teremtő parancsát a bűnbánatról, vagy jól érti, de mégis becsapná Istent - azzal mi legyen? (Kis csend.) RITTER (némi kínlódással) Mit akar tőlem, fenség? Azí az egyet én megtenni nem tudom! A barátja vagyok! Orvosa! (Apró szünet.) CHARLOTTE (végigméri) Szánom magát, mert jóságához elszánt, támasztó erőt senkitől sem kapott... (Villanásnyi szünet.) Nehogy meghátráljon, doktor! Legalább arra legyen gondja, hogy azt a fehéret, amire ír... hogy Fouché a papírt ne csaphassa be! No, isten áldja! (Int, hogy elmehet.) RITTER Isten áldja, fenség. És szívből köszönöm! CHARLOTTE Ugyan mit köszön?! (Megütközve.) RITTER Hogy meghagyta nekem... (Elhallgat.) CHARLOTTE Mit hagytam én meg magának, doktor? (Bámulja.) Csak annyit, hogy egy hóhért továbbra is szeressen. Ha ez is szabadság, ám legyen! RITTER Nem, nem azt hagyta meg. CHARLOTTE Hát? RITTER A nyugodt álmomat. A lel- kemet, fenség, azt köszönöm önnek. (Meghajol, kimegy.) CHARLOTTE Théophile! Hol kószál ez a szolga?! (Jön a vicomte.) VORAVITO Eltűnt miután a doktorral megjöttünk... (Ránéz.) Nos, fenség? CHARLOTTE Vicomte, vicomte, kit hozott ide nékem? Ez az egyébként derék orvos úgy viselkedett, mint aki a legnagyobb szorgalommal saját boldoggá avatására készül... Szent Jean-Jaques Ritter úr! Csak rá ne fizessen! (Jön Théophile.) THÉOPHILE Hivatott, fenség? Itt vagyok! CHARLOTTE Hol kódorogsz mindig? THEOPHILE Ne legyen Théophile Lemarque a nevem, ha Arrogolain marquis, amikor megérkezett nem parancsba adta, hogy szerezzek néki kávét és csokoládét. Micsoda igények! (Azok csak bámulnak. Sötét.) 2. kép Kisebb kastélyterem előtérrel - valahol Párizs közelében. Jön Poitier, arcán régi, feltűnő sebhely. Szélesre tárta a terem hatalmas ajtaját. Benéz, mint aki ellenőrzi, minden rendben van-é? Csuklyás lebernyegben, lehor- gasztott fejjel, sietve Fouché érkezik. Megtorpan. FOUCHÉ Hé, palotaőr! Talleyrand herceget hol találom? POITIER Csak ne tessék a kastélyban ki-be járkálni. (Handabandázva.) FOUCHÉ Mit beszélsz? Tudod te, ki vagyok én? (Csuklyáját egészen hátratolja.) POITIER (nem nézi meg különösebben) Az mindegy. Az a világ elmúlt. Tessék betartani a szabályokat. (Fouché közelebb lép, arcába néz merően.) 395
