Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
FOUCHÉ Te vágottképű! Átkozottul ismerős vagy nékem. (Az őr rámered, gyorsan elkapja tekintetét.) POITIER Én önt sose láttam. (Nyilván felismerte.) FOUCHÉ Én itt miniszter voltam, te palotaőr! POITIER Voltra nem ád a vigéc. Volt, nincs, tessék betartani a... FOUCHÉ (lecsap) Lyon! Lyonban láttalak! POITIER (sápadtan, hebegve) Miféle Lyon?! FOUCHÉ Amikor a bűnös város elkergette forradalmárait... és amikor megtorlásképpen lerombolták a legszebb épületeket, megcsúfolták a templomokat, a vallást... POITIER (szeme ijedten forog) Sose jártam Lyonban! Én a párizsi hős, Vitrolle báró seregében harcoltam Bonaparte ellen, amíg Talleyrand herceg néhány napja ide nem hozott! Ö régről ismer engem... FOUCHÉ Csak ne szégyelld Lyont! Én se szégyellem! Látod, rólam is mindenki tudja, hogy forradalmár voltam... Méghogy félni Lyon nevétől! Talán mert hatezer ellenforradalmár odapusztult? Látod, én Bourbon Lajos király halálára szavaztam, én, akit lyoni tűzmesternek neveztek, mégse félek, te tökfilkó, hanem szóbaállnak vélem császárok és királyok. Sőt - mentőöv lettem nékik! Ám látom, te is a palotaőrségig vitted. Nem is rossz karrier, fiam! (Gúnyos elismerés. Kis szünet.) POITIER (Szinte hisztériásán) Tessék innen eltávozni, uram! Én ezért felelek! Itt most nem lehet senki! Tetszik érteni? Senki! (Apró csend.) FOUCHÉ (végigmérve jól „bevési" a másik arcát) Jól van, palotaőr. Erre még visszatérünk egyszer. (Elsiet.) POITIER Az áldóját, Fouché volt, Fouché! (Megtörli verejtékes homlokát.) Hogy nem ismertem fel egyből! Igaz, nem tűi sokszor láttuk egymást, de akkor is... Ez aztán tud emlékezni, az átkozott! (Hangokat hall, irányukba siet.) XVIII. LAJOS (előbb csak a hangja, majd megjelenik Talleyrand társaságában, miközben Poitier a háttérben hajlongva eltűnik): Egyébként még mindig nem vagyok meggyőződve, hogy jó-e, ha Ön visszahozza Fouchét a miniszteri székbe. TALLEYRAND Nem Fouchét hozzuk vissza, felség. XVIII. LAJOS Nem értem, Talleyrand. (Másik iránti megvetését szorgosan leplezi.) TALLEYRAND A titkos iratokat hozzuk vissza, hiszen még mindig nála vannak. XVIII. LAJOS (komoran) Amit még el nem égetett. TALLEYRAND Akad még ott bőven. Tehát az otrantói herceg (gúny) által visszahozzuk a temérdek listát, a le nem zárt ügyekről, besúgókról, főurak, urak és tisztes polgárok viselt dolgairól a terror idején s a korzikai alatt... A piszkos munkát senki nem végzi el úgy, mint a jó öreg Fouché. XVIII. LAJOS (némi kajánság) Ergo ez még önről is mindent tud, Talleyrand! TALLEYRAND Ó igen! Csakhogy vélem melléfogott: megelőztem! XVIII. LAJOS Hogy-hogy megelőzte? (Hökkent.) TALLEYRAND Hát nem mindent meggyóntam én felségednek saját életemről? (Hunyorog.) Még azt is, hogy mi a véleményem az erőlevesről, amit ön is annyira imád... XVIII. LAJOS Csakhogy Fouché ál396
