Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 5-6. szám - Páskándi Géza: Diána és a róka (dráma) I. rész
hogy számomra még ma is van barátság... (Kis csend.) CHARLOTTE Őszinteséget ígértem, doktor. Maga naiv ember. Meg sem fordult a fejében, hogy barátja a saját jövőjét menti önben? A lehetséges tanút, aki majd igazolja: mennyi jót tett az emberekkel, tehát mégse lehetett oly nagy áruló és hóhér? És amikor ön visszajött Londonból, ahol főurak orvosa volt, személye újból jól fogott a barátjának, hisz magában megbíztak az urak. Maga királypárti menekült volt. És bárókat, grófokat gyógyított. Ezért kellett maga néki háziorvosul... Rengeteg főúrról, temérdek mindent tudott és tud ma is... Egy notórius rendőrminiszternek maga valóságos kincsesbánya, doktor. (Kis csend.) RITTER Vajon az nem lehet, hogy azért kellettem néki, mert összeköt ifjúságunk, mert tudja, hogy bízhat bennem, hiszen életemet köszönhetem neki... mert ha akkor nem segít a szökésben... CHARLOTTE (közbevág) Ne vitatkozzunk, doktor. Én csak annyit szeretnék, hogy gyóntassa meg. Megértheti álláspontomat. Fouché most a Bourbon család mellé áll... Helyes! De mindenki azt várja tőle köreinkben, hogy ejtsen egy-két szót a múlt időkről... Hogy tévedett, hogy Robespierre és Bonaparte félrevezette és a többi... Vagy nem vezette félre, de hitt bennük, vagy hogy érdekből tette... Valamit... Nem lehet némán újra és újra átnyergelni... Igen, azt szeretném, előbb maga előtt gyónjon, aztán pedig az urak előtt... (Kis szünet.) RITTER És mit érne véle, hercegi fenséged, ha előttem meggyón... A gyónás titka tilt. CHARLOTTE Lehet, hogy mégse oly naiv? Hiszen, ha kiugrott pap, a gyónás titka magára... egy orvosra nem vonatkozik... (Kis csend.) RITTER Nem fenség. Már említettem: másféle gyónásra bírtam én a herceget. CHARLOTTE Éspedig? (Kissé feszült.) RITTER Rábeszéltem, hogy írja meg vallomásait. (Apró csend.) CHARLOTTE No ez új, ez egészen új! Mesélje! (Alig palástolt irónia.) RITTER Azt mondtam néki: Joseph, sok bűnöd-vétked van, tudom. De ifjúságunkat nem feledhetem. És nem feledhetem azt sem, amit értem tettél. Orvos vagyok, gyógyítanom kell bűnöst és bűntelent. Ez egyszerre Isten és mesterségem parancsa. Kérlek hát, gyónj meg legalább a fehér papírnak! Rám nézett s tudja mit felelt? CHARLOTTE Mit? RITTER Nem rossz ötlet, hiszen a papír nem pironkodik. Sőt latinul mondta, hogy nyomatékosabb legyen. NON ERUBESCIT, így szó szerint! (Kis csend.) CHARLOTTE És... hozzáfogott vallomásaihoz? RITTER Úgy hiszem, igen. Sokat beszélget vélem ifjúkorunk emlékeiről, anekdotákat említ... CHARLOTTE Maga tehát szentül hiszi, hogy mindent megtett, amit papként s orvosként Istennek ígért? RITTER Úgy hiszem, fenség, mindent. Legalábbis tőlem többre már nem telik. Orvosként testét gyógyítom, és papként, midőn vallomások 394
