Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Pálfalvi Lajos: A Káosz mágiája- Gombrowicz utolsó regényéről

A Kozmosz befejezetlen kézirata 1963 áprilisában, Gombrowicz bőröndjében, hajóval érkezett Európába. Fölületes olvasásra nem látszik különösebben veszélyesnek (ez téveszthette meg a vámőröket). Egy diák - valami szégyenletes dologtól menekülve - Zakopanéba utazik (Gombrowicz ott írta első regényét, ami szándékoltan lett rossz, feszélyező és alacsonyrendű - egyetlen olvasója tanácsára elégette). A panzióban lát két nőt, az egyik szája csúnya (egy baleset miatt), a másiké szép. Madzagra kötött botok, kocsirúd — mintha mutatna valamerre. Fölakasztott veréb - ez már az akasztás felé mutat. A nyomkeresőknek ennyi nem elég, a bűn és az erotika csak kifejezést nem találó jelentésszervező erőként érzékelhető. A Világ Könyve olvashatatlan, a mátrixot a rájuk hagyományozott alacsonyrendű műfaji konvenciók sémáiból kell létrehozniuk. Amit estig fölépítenek, reggelre összeomlik, a ledőlt bábeli építmény helyét elfoglalja a káosz. Törvényszerűen jutnak el a fölismerésig: a széthulló világegyetemet csak az áldozat teste tarthatja egyben — ideig-óráig.

Ha van áldozat (akasztott, de nem lábbal lefelé, mint a tarot-ban), akkor van történet is. Bármilyen alacsonyrendű is (kilátástalan ismeretelméleti parabolához méltatlan), a legszentebb mítoszokkal egyenrangú: a regény szövege beteljesíthetné azt a küldetését, amit a neve (címe) kijelölt számára. A káoszból létrehozhatná a kozmoszt. De a regény nem a történet elbeszélése, hanem a történetet kreáló gyanús, törvénytelen eljárások, egymást követő kudarcok sorozata.

Ezekről a dolgokról nem beavatott személy, hanem egy átlagos egyetemista, éretlen ifjú (Bolond? Szerelmes? Akasztott?) számol be igénytelen, általa csak nagy nehézségek árán uralt nyelven (hogy ezt milyen nehéz átültetni, arról a fordító, Körner Gábor sokat tudna mesélni).

Ha valaki ezek után azt szeretné tudni, állást foglal-e Gombrowicz vagy a mű a tekintetben, hogy káoszban vagy kozmoszban élnek-e a regény szereplői, annak bele kell nyugodnia abba, hogy eldöntendő kérdésre Gombrowicz még középutas választ sem szokott adni (a Kelet és a Nyugat skizofrén dilemmájából sem következik az otthonos Közép). A döntéskényszert elutasító paradox logika talán épp a Kozmoszból vett ornitológia példázattal demonstrálható kellőképpen: „A madár magasröptűnek bizonyult -mozdulatlan, égi —, keselyű lenne, héja vagy sas? Nem, nem volt veréb, de épp azáltal, hogy nem volt veréb, mégiscsak nem-veréb volt, nem-veréb lévén pedig valamelyest veréb is volt."

A Világ Könyve a szemünk láttára összetákolt semmitmondó anekdota, olcsó regény, amivel földi szereplők földalatti eszközök igénybevételével hitegetik egymást.

333