Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Witold Gombrowicz: Kozmosz (regényrészlet) (Körner Gábor fordítása)
WITOLD GOMBROWICZ Kozmosz (RÉSZLET) Szórakozott, száraz, fényesen csillogó napra virradtunk, képtelenség volt bármire is koncentrálni, az ég boltozatáról gömbölyű kis felhők úsztak, puhák és szeplőtelenek. Jegyzeteimbe temetkeztem, mivel a tegnapi kicsapongás után eluralkodott rajtam a szigor, az aszkézis, az undorodás mindenfajta különcségtől. Menjek oda a fadarabhoz? Nézzem meg, nincs-e valami új fejlemény, különösen azután, hogy tegnap, vacsora közben, Fuks diszkréten tudtul adta, hogy felfedeztük a fadarabot, meg a cérnát?... A torzszülött történet mint ki nem hordott magzat iránt érzett viszolygásom azonban visz- szatartott ettől. Fejemet a kezem közé szorítva magoltam, de persze tudtam, hogy Fuks helyettem is odamegy a fadarabhoz, noha nem próbált beszélni róla - mivel már kimerítettük a témát - de tudtam, hogy belső üressége úgyis odavezeti, a falhoz. A jegyzeteimbe mélyedtem, ő ide-oda téblábolt a szobában, végül aztán elment. És visszajött, tízórai, mint mindig, a szobánkban fogyasztottuk el, (Katasia hozta), de Fuks semmit sem mondott... csak négy óra tájban, a délutáni szunyókálás után szólt oda az ágyról: - Gyere csak, mutatok valamit. Nem válaszoltam — kedvem támadt megalázni Fuksot - a válasz hiánya volt a legkínzóbb válasz. Megalázva hallgatott, nem mert sürgetni, ám teltek- múltak a percek, elkezdtem borotválkozni, végül megkérdeztem: - Van valami újság? Azt válaszolta: - Van is, meg nincs is. Amikor végeztem a borotválkozással, így szólt: Na gyere, megmutatom. Kisétáltunk, megtartva a szokásos óvatosságot a házzal szemben, amelynek ablakai figyelőn néztek, odaérkeztünk a fadarabhoz. Izzó fal és húgy vagy alma szaga terjengett itt, közvetlenül mellette lefolyó és sárga füvek... messzeség, határszél, különálló élet a forró csöndben, zümmögés. A fadarab a helyén, ugyanúgy lógott a cérnán, mint amikor otthagytuk.- Nézd csak meg ezt - mutatott egy kupac lim-lomra a bódé nyitott ajtajában.- Látsz valamit?- Semmit.- Semmit?- Semmit.- Egyáltalán semmit?- Semmit. Állt előttem és untatott - engem, magát.- Nézd ezt a kocsirudat.- Na?- Észrevetted tegnap? 334
