Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Belépő: Botos M. László: F. és a világnézet; Három monológ; Edina unatkozik; A halálszem (kisprózák)

Kifulladok, mire belecsimpaszkodhatok az ablakfélfába...

Be!...

Felhúzóm a kötelet, leoldom. Kalapál a szívem. Halkan zárom az ablakot... Csend... Nekiindulok. A konyha keskeny előtérbe nyílik. Balra csukott ajtó. A lépcsőház felé. Mellékhelyiség lehet. Nem hinném, hogy ott gubbaszt... Szemben másik ajtó. Halványan foszforeszkál. Tejüveg táblák. Talán a nagyszobáé... De feltűnik egy tompán fénylő éjszakai kilincs. Rögtön a jobb kezemnél. Félig behajtott ajtó. Mögötte sötét. Sötétebb, mint másutt... Habozok... Be!

Kisszoba. Balra ágy. Rajta a feleségem, a hátán, merev, szeme hatalmas, egyenesen rám bámul. Visszahőkölök. Kés! A zsákhoz kapok.- Segítség - Hebeg. A takaró szélét szorongatja. Eleresztem a kés nyelét.- Ne félj, Iván vagyok. Hallod, drágám? Iván. Tegnap találkoztunk.- ...Iván... Te?... Maga?- Igen. Semmi baj, drágám. Jól vagy? - Az ágy szélére ülök.- ...Úristen. Mi történt? ...Hogy kerül ide?- Semmi vész. Csak megkívántalak. Eljöttem, és bemásztam a konyhaablakon. Egy létrán. Kivágtam az üveget, de holnap megcsináltatom. - Magamhoz ölelem. Megijed... Csók közben mégis ébredezik benne valami... Hálóing.- Ne... - A szíve sűrűn kalapál.

Sokkal gyengébb. Meztelen. Szép. Nedvesedik. Hasra fordítom. (Jobb a fogása)...

Nem tartott sokáig. Rég lehetett férfival... A végén én siettem... Mellé dőlök. Fekszik tovább behunyt szemmel. Aztán lopva rám néz. Rámosolygok:- Van egy másik ágyad?

331