Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Belépő: Botos M. László: F. és a világnézet; Három monológ; Edina unatkozik; A halálszem (kisprózák)
Meglátom a ruhakupacot, kopott farmer... Minden csupa izzadság. Megmozdulok. A hátamra fordulok. Még koromsötét van. Irén alszik...- Ez ő volt? Gabriella?... Fel... Még csak háromnegyed egy... Fürdőszobába a tükörhöz. Idegen arc. A feleségem. Áttört. Itt van. Lezuhanyozok. Hideggel. Mindjárt jobb. Én én vagyok Belopakodok a hálószobába. Összeszedem ami kell. Hátizsákkal megpakolva vissza... Nem tudom, mi vár. Észrevehette, hogy az álomból eltűntem. Gyurma, üvegvágó a széldzsekim zsebében. Kesztyű, kötél, zseblámpa, térkép a hátizsákban. Eloltom a villanyt. Bezárom az ajtót. A pincéből kihozom a nagylétrát. Az utca néma... Ha majd néznem kell a térképet, leteszem a létrát, és lámpa alá állok. A zseblámpát nem villogtatom. Feltűnő lenne... ...Nehéz ez a dög... ...Egyik vállamról a másikra akasztom... Éjszakai busz, taxi szóba se jöhet. Itt-ott szerelmespárok, részegek. Megbámulják a létrát. Nem törődöm velük. Elérem a 151-es vonalát. Két óra negyvenhárom. Fáradok. Csak odaérjek pirkadat előtt... Majd nála megfürdök... ha végeztem... Már csak nyolc keresztutca... Három huszonöt... Ott van! A buszmegálló... És az ablakai... Sötétek. Csak lent az üvegajtón dől ki a lépcsőház fénye. Fal tövébe zajtalanul leeresztem a létrát... Végre... Jönnek! Ki a fényből! Bokor mögé. Nem látom. A járda túl sötét. Cipőnyikorgás, nadrágszársúrlódás... Elment... Tehát a bal oldali front. Ott a konyhaablak... Nehéz ezzel a baromi létrával. Ha a falhoz verem, mindenki felébred... Szétnyitom. Felmászok. Jó magas. Nincs függöny. Bent várakozó sötétség. Széles ablak. A tengely középen van. Úgy látom, jobb felől kilincs... Üvegvágó... Ha felneszei a kaparászásra, betörök, mielőtt fellármázhatná a házat... Karc... Hangos... Épp akkorára, hogy a csuklóm beférjen... Benyúlok... Kilincs... Ez az... Reccs?!?... így nyílik egy lakótelepi ablak... Be, mielőtt ébredne! Nem moccan... A rohadt. Két kilincs van. Nekiesek üvegvágóval a túloldalnak... Jobb volna odébbrakni a létrát... Bent még semmi mozgás... Karc... Jó... Zsákba... Üvegdarabok koccannak... Kilincs... Benyomom. Bemászok. Semmi nesz. Rögtön alul fűtőtest. A csőhöz kötöm a kötelet. Szemben a konyhaszekrény. Kihúzom a fiókokat. A kések. Mindet a zsákomba dobom. Megrántom. Erős. Kihajítom. Visszamászom a létrán. Óvatosan lefektetem a telek sarkába. Le a fűbe. Vissza. Kötél. Felugrok. Irdatlan kattanás. A fűtőtest... Ki ne szakadjon... Az egyujjnyi kötél fogása így duplán is pocsék... Első emelet... 330
