Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Belépő: Botos M. László: F. és a világnézet; Három monológ; Edina unatkozik; A halálszem (kisprózák)
Három monológ 1. A BÖLCS: - Pótcselekedjetek csak nyugodtan seggfejkéim. Osztogatom nektek a hazug mondatokat, mosolyogva, kedvesen, mint a királynő az alamizsnát a parasztoknak. 2. EGY EMBER: - Emberek! Ilyen vagyok. Ezt tudom elétek tárni, ne haragudjatok. Tudom, hogy nem vagytok rám kíváncsibbak, mint akárki másra, de hát létezem és ember vagyok. Ez a két dolog pedig óhatatlanul is azzal jár, hogy közlöm veletek a gondolataimat, ha másképp nem, akkor a viselkedésemmel. Hisz itt élünk egymás mellett. Örülnék, ha szeretnétek. Ezt én is szégyellem kimondani (miért nem merjük kimondani? mitől félünk?). 3. LEVÉL: Hidd el, nincs ebben semmi tragikus. Objektíve nincs jelentősége, hogy a porhüvelyemet alkotó anyaghalmaz élő, avagy élettelen testet formáz. Az élet néha szép, néha rút. Senki se tett sokat azért, hogy az enyém szebb legyen. Én se azért, hogy másé szebb legyen. Vagy ha igen, az sose derült ki eléggé... És ez így van rendjén. Mindenki tegye szebbé a maga életét. Hogy ennek semmi értelme, azt mindig is tudtam. De most egy kicsit fáradt vagyok. Meguntam, hogy tömött buszon kell közlekedni, rám dudálnak az autók és a Főbizottság Elnöke nem szeret. Úgy döntöttem, hogy most a változatosság kedvéért meghalok. Fellengzős duma, de tegyük fel, hogy őszinte. (Maga a halál biztosan őszinte, hisz [ha jobbra nézel] láthatod, hogy ott lógok.) Neked minden jót. Kutasd a saját értékeidet, hozd a felszínre, és próbálj kijönni az emberekkel, vagy mit tudom én. Üdvözöl Sanyi Edina unatkozik Megjött Leó. Ez már önmagában is lehangoló. Nem mintha nem szeretném Leót... Olyan nagyon persze nem szeretem... Ülünk az asztal mellett, aztán befekszem vele az ágyba. Ez télen jó dolog, amikor kint beborítja az utcát a korai szürkület. Igyekszem kellemesen érezni magamat Leóval, hiszen egy ilyen kapcsolatban sokféle lehetőség rejlik. Lehet a hátát vakarni, hozzábújni úgy, hogy a hajamat simogatja, és lehet még nagyon sok mindent. Ha ezek után is unatkozom, arról csak én tehetek.- Mi újság? - ...Engem is meglep ...Fekszünk csendben, aztán egyszer csak azt mondom: „mi újság?”- Hogyhogy? - kérdi Leó rám meresztve nagy barna szemét. Nagyon tud nézni, nem vitás. Szép szeme van. De valahogy sunyin alkalmazkodó...- Hát mi újság a jogászoknál? - ...magam sem tudom, miért vagyok pont ilyen... Lehetnék gyengéd szerelmes, vagy pótmama, vagy akár ki is rúghatnám... 319
