Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Határ Győző: Életút 3.

halott, valamennyien „feljárnak” - előlépnek - sztéléik mögül, hogy újraéljék szerelmük hajszáját, majd megrekedését a tragédiában és a halálban; s valamennyi a szemfódeléből-kilépő halotti-meztelen. A darab alaphangját alighanem az „athéni Kerameikosz” romtemetőjében kószálva kaptam el, éspedig Ampharéfé híres sztéléjének betűzgetése közben:

„az édeslányom kislányát tartom itt, aki, míg élt s még láttuk a napvilágot, annyiszor ült ölemben. Most holtában tartogatom, magam is holtan immár...”

Magát Gargilianust, a rabszolgakereskedőt Martialis említi Epigrammáinak egyikében:

Morio dictus erat: viginti milibus emi

redde mihi nummos, Gargiliane: sápit (Azt mondták, idióta: húszezerért hazavittem

Gargilianus, tüstént vissza a pénzt: esze van)

KL A szerelmi szenvedély drámája?

Az is. Ám a GARGILIANUS voltaképp theophania. Nem az Egy-Isten, nem az istenség, hanem minden isten megidézése, aki a mindenhatóság valamely hatósági tartományára valaha is igényt tartott. Visszájára fordított áhítattal - jámbor haraggal szóló tetemre hívás az emberiség teteménél: annál a sok milliárdnál, aki a dolgok természetes rendje szerint, folddel-tűzzel-vízzel elkeveredve ma már annyira sincs, hogy tettese megjelenésére - vérezni tudjon.

313