Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Szepesi Attila: Hieronymus Bosch madarai (vers)
SZEPESI ATTILA Hieronymus Bosch madarai Vércafatos csőrök, kimeredt pupillák, keringtek fönn az otthontalan ég alatt, a veres napkorong előtt, Hieronymus Bosch madarai. Acélszörnyek éjszakáján, kisebzett hegyek meredélyén, kiszáradt folyómedreket horzsolva szálltok sivatag földeken, horhosokon át. Senki sem tudja, honnan hová, ti jeltelenek, égtájak célkeresztjén ti báva dögfalók, felejtett utakon halál tollas jegyesei. Metsző légben, tenger ködében csak suhogtok éjféltől iszamósan fölfelé, mindig csak fölfelé, baljós magányotok iránt, ti lázbeteg légi rablók, visszfényei a bukott angyaloknak. Iránytű nélkül, városok messzi fényzuhatagában, honnan hová boszorka-mátkák, űzött mágusok, ónos esőben kirabolt terek koldusai. Párás tükörben körbeszálltok tévelyegve ti bűzösek, borzasak és borzongatók, varjak és keselyűk, hollók, hiéna-ölyvek, kiszakadva a tündér gravitációból karvalyok, kányák, sasok, hullarablók, baráber sólymok, vércsék, éjfél baglyai. Alattatok, liget ködébe bújva az éter hemzsegő parányai: lile, pirók, geze, 314
