Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Határ Győző: Életút 3.

színrehozzák... Newcastle drámai városképe, több emelet mélységben-magas- ságban viliódzó hídjaival, gyáraival-malmaival akár az ipari forradalom múzeuma lehetne így, ahogy van; Durham (püspöki székhely), hegyre telepített román kori székesegyházával (melynek bölöm pillérei közt virágot-gyümölcsöt árulnak, ájtatosan üzletelnek s olykor a helybeli festőkolónia tárlatot rendez) - mellette nem messze a Venerábilis Bede, 7. századi szentéletű tudós szer- zetespap-és krónikaíró parányi temploma (az egyetlen angol, akit Dante említésre méltat az Isteni Színjátékban) ...Sunderland, véget nem érő sivár munkásnegyedeivel a roppant hajóépítő dokkok mentén és sziklás partjain az örök-nyughatatlan tengermesszeség: a tenger, amelyet Yeats „gongverte- delfinszántotta” — Joyce „takonyzöld, tökzacskózsugorító” vízámak mond: Birmingham nagyvárosi zakatoló lármája és koromszín, eklektikus artériáin kétfelől a székházak, bankpaloták - ovális könyvtárépületének jeles avant- garde színházában láttam először Sean O’Casey JUNÓ ÉS A PÁVA című remekét (kábán iparkodtam követni a pattogva elhadart ír párbeszédet, hogy belefájdult a fejem); s aztán nyargalvást, nyugatnak: Liverpool alagútrendszere az öböl alatt, szélverte kikötői, melyek megszédítenek, ha lenézel: 12 méter a szintkülönbség apály és dagály vize közt; a Liver-torony a parton, melynek hegyében, kiterjesztett szárnnyal ott ül a város „turulmadara”, a Liver-bird; a hatalmas, neoklasszikus St. George Hall koncertterme, melynek tervezője, Londsdale Elmés 24 éves se volt, amikor 1838-ban még láthatta alapkőletételét, de a befejezését már nem érte meg, mert 33 éves korában meghalt. Itt akarta megépíteni Lutyens, a nagy építészfejedelem azt a neo- renaissance katolikus katedrálist, amely méreteivel lefőzte volna a római Szent Péter-templomot; de közbejött a világháború és csak a magasfóldszint (a templomszint) vonaláig jutott: felmásztam rá s végigpillantva behemót alaprajzán, megtetszett előttem a templombelső távlati képe mint valami aranykupolás, gigászi hiány — akkor még nyoma sem volt annak a rozoga, üvegbeton sátorfélének, amelyet a Lutyens-féle alapokon emeltek és katolikus katedrálisként tartanak számon - bár örök beázásaival, romladozásával a lerobbantása olcsóbb volna, mint a bontás (különben valahányszor kocsival az Edinburgh-i ünnepi játékokra csalinkáztam, mindig Liverpoolban szálltam meg, egy családias szállóban, amelynek pincebárjában neoncirádás eszpresz- szógép is volt, de csak „dekorációnak” - kávét főzni rajta? Nem tudták, hogyan kell). Mit is mondjak? Piríts rám, Lorcsikám, hagynám abba. Akkor még semmit sem szóltam Wells városka meseszép kőcsipke-katedrálisáról; magáról Wellsröl, amely Svájc és Erdély vegyüléke: hegyek, vízesések, tejben-puhított, mézben-főtt sonkák, mazsolás püspökkenyerek és a dalosajkú, teltkarcsú helybéliek hitten-hívése fák-hegyek-vízesések villijeiben-trolljaiban-tündére- iben - Dylan Thomas szerelemcselédei, hárfásai, énekes csalogányai álomországban... Hát még a Dél! Te! Penzance és Falmouth halászbárkás, hálószárító operadíszletei; Torquay és Teignmouth pálmás partjai, melyek, ha nincs is akkora meleg, de Nizzára emlékeztetnek; Winchester, Exeter, Worcester, Gloucester katedrálisainak mérműves vonulása: a tizedét nem mondtam el, a tizedét se KL Ez csak a hasznod volt rajta: hogy láthattad; de bizonyára nem ez

volt az úticél. Miket mondtál útitársadnak és hogy fogadta: flegmán?

vagy el-elképedve? Sajnálkozva tudatlanságodon, hogy ami neki termé26