Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Határ Győző: Életút 3.

fonján jelentkeztek s velük együtt igazítottuk el a dolgukat, akár vacsorára láttuk őket vendégül a babaházban, akár kocsival elragadtuk őket két-három napos kirándulásra, hogy templomot-kastélyt mutogassunk. így vittük el Nemes Nagy Ágnest és Lengyel Balázst St. Albans-ba, amely a római Verula- mium helyén épült s székesegyházát arról a római katonáról nevezték el, aki, mint rokonszenvező, a keresztény pap bújtatásáért mártírhalált halt. Siklóséktól vittük át kocsival a babaházba, vacsorára, a Weöres házaspárt, Sándort és Károlyi Amyt; az első angliai látogatásuk volt, de nem az utolsó. Nem győztük csodálni házigazdáik önfeláldozó alkalmazkodását a költőfejedelemhez - mert Sanyika életrendje maga volt a szeszély, néha délig aludt, este ebédelt és már pirkadt az égalja, amikor ágyába hanyatlott; a vendéglátó házaspár pedig dolgozott, bár iparkodtak úgy intézni, hogy egyikük - mint vendégkiszolgáló beosztott — otthon maradjon. Sándorékat a Waddesdon Ma- nor-ba vittük. Gazdája, Rotschild Ferdinánd báró, a család francia ágával felvásároltatott márványkandallókat, faragott faburkolatot, ajtókat, intarziapadlókat azokból a lebontott párizsi palotákból, amelyek a Haussmann-féle boulevardok megnyitásának áldozatául estek; hozatott francia építészt, és a múlt század hetvenes éveiben, a Loire menti kastélyok stílusában pompás, francia-renaissance kastélyt emelt uradalma parkjában - úgy, hogy alaprajzát hozzászabatta a burkolatokhoz-kandallókhoz-miegyébhez, amit Párizsból zsákmányolt. Az olasz-holland-és angol mesterek vásznaival, a francia arisztokrácia aranyveretes bútoraival telezsúfolt termek, szalonok, tükörgalériák nemigen nyerték meg Sándor tetszését, tekintete szórakozottan átsiklott a gyűjtemény fölött, és szemmel láthatólag a szabadba vágyott. Tán India sziklatemplomai jártak az eszében? Vagy a magyar majorság köcsögökkel telitűzdelt kerítései, s azokhoz mérte az ide összehordott királyi kacatokat...?! A kocsiban az asszonyok felpattantótták a piknikes kosár fedelét, falatoztunk, rápipáltunk, fényképeztünk, majd egy óvatlan pillanatban hölgyeinket hátrahagyva, még egy korcsmába is bekukkantottunk; de Sándor az angol pub- ban sehol sem találta magát, és a sok sörivó közt idegenül ődöngött - KL Miről beszéltetek?

Miről is? Ha agyonütsz se. Különben is, Sándornak ritkán volt emlékezetes közölnivalója; ami volt, azt beleírta verseibe. Ilyen a félszavak művészete, beszélgetésünk abból állt, hogy iparkodtunk nem-megzavarni a csendet. Ha emlékezetem nem csal, ilyen volt barátságunk is: imaginárius. 1945 óta így volt: jól éreztük magunkat egymás hallgatásának aurájában, s volt is ebben jó adag beletudódó egyetértés és jó adag cinkosság. Második angliai útjukkor, ha majd odaérünk, 1978-ban: akkor igen, akkor hosszabban eldiskuráltunk négyszemközt, de az már nem a babaházban volt.

KL De miért, hogy ilyen szavakat-keresgélve s minden szót megfontolva mondod...? Úgy tudom, szeretted s ő is kedvelt téged - Hogy „szerettem-e”? Nagyon szerettem. De a költőt nem lehet agyonszeretni - egész Európa költőfejedelmét, akinek T. S. Eliot csak a derekáig ér. A költészet permanens mesterség és 24-órás szolgálat, a költőnek dolga van; nekem is, mert ha te elfelejtenéd, hogy anch’io sono pittore (ahogy, Correggio mondta Bolognában, Raffael Szent Cecíliája előtt) - W. S. sohasem felejtette el: nekem is dolgom volt s a magam „ötéves tervének” alig a felében tartottam, a GAR304