Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 4. szám - Határ Győző: Életút 3.

GILIANUS, az ELEFÁNTCSORDA, A LIBEGŐ és több más színdarab még betakarításra várt.

De nemcsak keletről, nyugatról is jöttek látogatók, hiszen London amolyan Világ-Köldöke. Ilyentájt lehetett, hogy Amerikából utoljára idelátogatott Fenyő Miksa bácsi, aki akkor, a hatvanas évek közepén már jóval túl volt a nyolcvanon (1972-ben halt meg, 95 éves korában) és én, Piroskámmal, udvarlására járultam a londoni hotelben, ahol megszállt. Otthon non-person volt, „Nemlétező Személy” az ún. szocialista rendszer szemében, mint a néhai Gyáriparosok Szövetségének elnöke; iparkodtak a mesterséges feledés kútjába elsüllyeszteni nevét és munkásságát, pedig a századelő magyar szecessziós irodalma nélküle el sem képzelhető; meg is írta EMLÉKEZÉSEIM A NYUGATRÓL című könyvében (1960). Felfigyelt írásaimra, örült nekem és szépséges feleségemnek (nem is késett bókjaival), és hízelgett neki, hogy nemcsak szerepére a NYUGAT karusszelében, de még irodalmi álneveire — a „Remete Gáspárra”, a „Balassi Menyhártra” is jól emlékszem. S akkor már hadd említem fel a lányát, Panni „nagyasszonyt” is, akit ha Londonba jött (s rendesen a Viktória pályaudvar vasúti hoteljében szállt meg), mindig fölkerestem; vagy ha történetesen arra jártam, hát Brüsszelben, ahol élt, soha nem mulasztottam el, hogy az obiigát virágcsokorral, házában tiszteletemet tegyem, nemcsak azért, mert felséges Újházi-tyúkhúslevesével mindig peremig teletette tányéromat, hanem mert az ő asztalánál a velős csont is nekem jutott.

Panni nagyasszonynak annyi csípőoperációja volt, mint csillag az égen, de csillapítókkal élt és fájdalmait hősiesen viselte; ki nem fogyott a század eleji anekdotákból, melyekkel irodalomtörténetünkbe is beleírta a nevét, hiszen ő volt az (vagy tán inkább azok egyike), aki leánykorában Adyt kikosarazta, ő sohasem tudta a „csúnyácska” legénykét a kötelező babérkoszorúval a fején elképzelni, én meg soha annyiszor-s oly gúnyosan Adyt „Andibandinak” emlegetni nem hallottam. Panni „nagyasszony” parányi, beteg madárka volt már, ahogy vissza-visszaálmodta Ady udvarlását s a „régi szép idők” mosolya az arcán olykor fájdalmasra torzult, ha csípőjében megmozdult a plasztikízület — ilyenkor férje megigazgatta hátpárnáját: megható volt a házaspár gyöngédsége egymás iránt. Van úgy, hogy öregkorra is megmarad a szerelem nyelve és a vének csipognak-csicseregnek becéző-selypesen, mint mátkásko- dásuk idején. Maga Börtsök Laci bácsi, mint építész, szénior kollégám volt a mesterségben (melyből dezertáltam), jókezű, rajzos ember, látványos-leleményesen alakítgatta-formálta keskenyke cívis házukat a Rue Américaine 96. alatt, s rengeteg adomát-kulisszatitkot tudott arról, hogy mint mentették meg (hogyan tették pocsékká) az utókor számára a kiégett Királyi Várat Budán - lévén, hogy Laci bácsi is jó ideig a Janáky-csoport tagja volt a Várépítő irodán.

KL És nálatok, otthonról érkező irodalmár vendégek sohasem szálltak

meg? Vagy nyugatiak?

Nagy ritkán. Ne felejtsd el, a babaház parányi volt, s nekünk a fülünk se látszott ki a munkából: az angol diplomaták tanítását csak a nyolcvanas évek derekán hagytam abba. Igaz, ha volt hazulról beszálló vendégünk, hát dúskáltunk a szalámiban-kolbászban; de nem tudtunk versenyezni Siklósék harmadik emeleti, végtelenbe vesző szobasorával. Amúgy is, maga Siklós Pista is a költészet megjegyzettje volt, s vendégszeretetének hírét, címét

305