Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 4. szám - Határ Győző: Életút 3.
well gonosz veséjét megcélozva - a Lord Protectornak idejekorán vesehomokról gondoskodott KL Szent Egek! Hát cinizmusod nem ismer határt...?! Nem. Te persze, kis naiv, felháborodtál, mert Khomeini Ajatolla „halálra ítélte” a brit állampolgár Salman Rushdit, aki az angol szigetországban él, ahol az iráni Imámnak nincs juriszdikciója. Nos, akkor, pari passu, ne sajnáld felháborodásodat a pápától sem, amikor „halálra ítélte” I. Erzsébetet egy olyan ország trónján, ahol Péter Kulcsosának aztán végképp nincs semmiféle juriszdikciója: teljes bűnbocsánatot és nagy összegű jutalmat helyez kilátásba a királynő ,jámbor” orgyilkosának. KL Nem hiszem el. Nem tudom elhinni. Most találtad ki! Nézz utána Gregoroviusznál. Elárasszalak közhelyekkel? Elbírod-e, hogy úgy lásd a történelmet, ahogy a Szibilla arra beprogramozott komputere mutatja?! Ám lássad. Koronás Hitlerek és keresztes Ajatollák sorfala között halad a történelem. Az események, romba dőlések, királybotrányok, csatavesztések földalatti mozgatója: a titkos diplomácia. Az országos csontház egyhangúságában, ahol a középre állított íróállvány előtt a krónikás, lúdtollát bemártva szakállába túr — megtanulhattad már, hogy a népirtásokat a vallások találták fel. De ne csüggedj: lehet a szabadság nevében is sorozatos Országos Gazságokat elkövetni s kivenni rá az ártatlan sági bizonylatot - az emberiség gibboni bűnlajstroma ettől nem árad, nem apad. Megbotránkoztattalak? KL Meg. Ne folytasd! Amit mondasz, az nem igaz; rossz ízlésre vall, s azonfelül rossz vért szül majd olvasótáborodban. Mosom kezeimet: én figyelmeztettelek Haha! „Táborom...?!” Nagyzolási viszketegségben nem szenvedek: nincs ilyenem. Nietzsche mondhatta, joggal volt gőggel tele s joggal fennhéjázott: „eddig is éltek, azután is élnek”... hogy Őutána, az Elküldetett után drámai fordulat következik be és minden másképp lesz. Százmillió német dobhártya rezdült vele. De én? Nem lehetek ilyen felfuvalkodott s jól tudom: mintha meg sem is születtem volna. Akkor meg...?! Nem bájtáncolni akarok az olvasó lelki szeme előtt s ne hiába nevezett légyen Kölnben élő jeles költőnőnk, Csiky Ágnes Mária a Szabadon Szólás szörnyetegének. Hékám: ne riadj vissza attól, ami benned gondolódik, nem a fennköltesen emelkedett, a felemelően kenetteljes fordulatok kimódolása a dolgunk, ó nem. Hanem az igazi eszmei telítődés, az igazi elmélődés létünkön - a történelmi léten különösen, a létegészben elfoglalt helyünkön általában - és last but not least, mindnyájunk böhmei „szikorkájának” felbogárzása a létegész Alvearium Magnumában------K L Alvearium Magnum... Mi az? Haha! Az én „olvasótáborom”! Látom, nem olvasod H.-t, a filozófust. Vigaszomra szolgál, hogy nem leszel az egyedüli, aki nem is fogod. Ami pedig figyelmeztetésedet illeti, hogy húzzam be a körmöm és húzzam meg magam a magyar irodalom százráncú szoknyájában, maga-megbecsülő-s illemtudó bolha módjára - hát igazad van. Van írásaimban valami okkult kvalitás, ami nem engedi, hogy elszenttehenüljek. De akkor is, körömszakadtáig ragaszkodom a bolha természetadta jogához, a — bolhaköhögéshez------3 02
