Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 1. szám - Határ Győző: Életút 3.

Mint India folyóit a monszun ha végigveri, és a mederágy méteres sarát napokig kavarja

a halak kopoltyúja telemegy iszappal - nem tudnak lélegezni hogy meg ne fulladjanak, felmenekülnek a felszínre, hogy fejüket a vízből kidugogatva kétségbeesetten levegő után kapkodjanak - de így meg a levegő veszedelmét idézik a fejükre: a halászó garuda-karvalyt, amely így könnyen, azonnal meglátja őket és bukórepülésben lenn terem, hogy a gerincükre fonja sarkantyúit-------így voltam én, Lorcsikám, amikor az a katasztrófa bekövetkezett

i

destova két évtizede már, két évtizede!... És akárhol legyek, akármit csináljak - mintha elektromos rájába ütköznék, olyan a sújtása, ha eszembe jut, ésde ha csak átvillan is az emléke azoknak a napoknak

a tarkómhoz kapok, mintha ott volna a kopoltyúm, amely telement iszappal

nem tudok lélegezni; vad uszonycsapással a felszínre igyekszem s azt se bánom már, ha halálveszedelembe menekülnék, csak hogy kidughassam a fejem a felszínen és úgy lélegezzem a víz fölött, ami halnak amúgy sem természete:

hápogok, kétségbeesett tátogással kapkodom a levegőt és már szívesörömest kockáztatom azt is, a levegő veszedelmét, hogy csak csapna le rám az a garuda-karvaly bukórepüléssel minél előbb és markolja körül összeroppintott halgerincemet a sarkantyúival------a

z a katasztrófa, amire rámripakodva akkor, Anne Morris célzott, Lorcsikám, az a katasztrófa - az az én monszunom.

(8) Országjárás Angliában - „furcsasági" szempontból. Bejárjuk Tolnát-baranyát és „furcsállkodásomat” hangszalagra vesszük. Pallérozott,

AVATOTT KALAUZZAL, KÉJUTAZÁS, AMIÉRT MÉG FIZETNEK IS. „SZEBB, MINT

Franciaország”...?! Más, mint Európa. Megrendítő találkozás az elveszettnek

HITT MESEPALOTÁVAL; MECILLETŐDÖTT MAGUNKBASZÁLLÁS A KUPOLA ALATT.

KL Ej, ej, már megint azt teszed velem, hogy ilyen távoli villámlásokkal életviharok, tragédiák közeledtét érzékelteted, méghozzá versprózában! Mi dolog ez?!

Korholj csak, jól teszed. Gondolod, Lorcsikám, hogy ez is az életkor korollá- riuma, az öregség velejárója - ez is? Fiatalon ha csak ránéztem a világra, mindig „murisnak” találtam s nehéz volt lefékezni bohózatképző vigyormiri- gyeimet. Mostanság meg, ha ránézek: feketének találom. Ritkán vagyok dal- rafakadós kedvemben, de ha igen, hát ez a világelgyászoló búgás - a threnódia dől belőlem. „Halottaim is, egyre többen.”

KL Ne Kosztolányit idézd, hanem Colas Breugnon-t, Romain Roland- nal: „élünk ám még, cimbora!” Vagy hogy ezt is a fejedre olvasni el ne mulasszam, Lukács evangéliumából - „az élők éljenek, a halottak pedig temessék el az ő halottaikat”, így valahogy. Jól vigyázz, ha nem akarod, hogy ramsolva se kelljenek a kutyának se, könyveid, s te csak ne sírj-ríj ilyen magad-összehugyozósan tovább. Hát vidámabb csapásokon, uram- bátyám, nem haladhatnál történeteddel?

20