Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Kabdebó Tamás: Ne lopj! (esszé)

már azt jelzi, hogy a motivációk közt az „erős szükség” és a „megélhetési kényszer” is szerepel. Az ember persze másként szervezi a társadalmat és másként él, vagy él vissza hatalmával is. Kény- és parancsuralomban a hatalom letéteményesei nemcsak azért rabolnak, mert valamiféle kényszer- helyzetbe kerülnek, hanem azért, mert a rablás a korlátlan uralkodás egyik kifejezője, s mint ilyen, a korlátlanul (vagyis meghamisított jogok alapján) uralkodó ember szabad gyakorlata az. A rablást (a lopást is) élvezni lehet, különösen olyan helyzetben, amilyenben a büntetés esélye korlátozott. Mi több: mint minden „illegális”, tehát egyén- és közösségellenes tevékenység, ez izgalmat, és az ezzel együttjáró adrenalin-többletet eredményezhet. Az adrenalinnak éppúgy rabjául eshet valaki, mint a kokainnak.

A bioszféra vizsgálatát célba vevő szerzők közül egyesek a területigényt az állatvilágon túl, a növényekre is kiterjesztik. Tudjuk, minden fának — ők a leghatalmasabb, izolált élőlények! - megvan a maga aurája. Amikor egy hatalmas tölgyfa lehullott makkjainak egy csoportját messzebbre fújja a szél, s ott mondjuk megállnak, megtelepednek, kihajtanak, egymás mellett, s akkor elkezdődik a versengés a kellő napfényért, foszfátért, területért. Egy idő után, a legerősebb, vagy a legkedvezőbb mikrokörülményeket legjobban fellelő és hasznosító csemete túlnövi a többit, melyek elsatnyulnak, majd elszáradnak. Egy őserdő fakorona-hálózata egyrészt az óriások egyéni harca a napfényért, másrészt az óriástársadalom egybefonódó kooperációja a folytatólagos fennmaradásért. A fa tolvaja a repkény, rablója és gyilkosa maga az ember.

Miért tiltja a tízparancsolat és még oly sok ezer más törvény a lopást? Azért, mert a tulajdon igénye az emberi természet (s mint láttuk, az élő természet) lényegének része. A tulajdont, a törvényen belül vagy örököljük, vagy szerezzük, elvétve (tárgyak, régebben lakatlan területek esetében) találjuk. Az ember munkája - az élővilág tevékenysége - által jut jogosan tulajdonhoz, illetve gyarapítja azt. Az illegális eltulajdonítás tehát nemcsak azt jelenti, hogy a jogos tulajdonos szegényebb lett bizonyos javakkal, hanem azt is, hogy munkájának gyümölcsétől, életének egyik látható értelmétől fosztották meg.

Amikor Rousseau díjat nyert az ember természetes jogairól írt esszéjével, s a kerítések lerombolását, a nagy tulajdonok megszüntetését sugalmazta, azért talált annyi követőre, s lett a későbbi szocializmus egyik atyja, mert a tulajdonok elhatalmasodása és a tulajdonosok „szövetségének” gyakorlata olyan „lopáshoz” és „rabláshoz” vezetett, amit eleddig csak kevesen fogalmaztak meg pregnánsan. Arról volt és van szó ugyanis, hogy a tulajdon, és a tulajdon védelme nevében a nincsteleneket megfosztották az emberhez méltó élettől.

Rousseau az ember szabadságjogait próbálta megfogalmazni, romanti- kusabban és az evangéliumok szelleméhez közelebb állóan, mint filozófus társai. Közhely, hogy a francia forradalom eszméi az ő tanaikon, felismeréseiken alapultak, de merészebb az a hasonlat, ami Einstein relativitáselméletének folyamodványaként az atombombagyártást jelöli meg, s ez a kapcsolat, a szép elmélet és a durva gyakorlat között már olyasvalami, mint a rousseau-i szép eszmék beletorkollása az 1793-as terror hónapjaiba. A Forradalom Napóleon uralmához vezet - az értékrendek visszaállításához, a birtokos osztályok felduzzadásához, a javak kiosztásának egy jottányival mél246