Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Kabdebó Tamás: Ne lopj! (esszé)

tányosabb változatához. A történelemnek se vége, se hossza, ok, okozat, oko- zatláncolat, mélyenjáró, láthatatlan okhálózat követi, vonja, mozgatja az em­beri viszonylatokat, és lassú láthatatlansággal cseréli ki az értékrendeket. Rousseau népszerűségének egyik forrása az volt, hogy világi módon fogal­mazta meg az evangéliumok, különösképpen az Apostolok Cselekedetei-nek néhány mondandóját az emberi tulajdonviszonyokról és a „szent” tulajdon nevében elkövetett jogfosztásról. Az evangéliumok terjedésének egyik magyarázata - a kereszténység ős­korában, a Konstantin alkotta államvallás előtt -, hogy az örömhír minden hívőre, szegényre, gazdagra, rabszolgára és szabadra, zsidóra és nem zsidóra egyformán vonatkozik. Az Evangélium egy szellemi, belső szabadság birto­kosává teszi a Krisztusban hívőt, s ennek a dinamónak a birtokában, mellyel az ember az üdvösség, tehát egy óriási, kimeríthetetlennek posztulált lelki javadalom várományosa lesz, a földi javak birtoklásának vágya összezsugo- rod(ik)-(hat)*. A Lukács által reánk hagyott őskeresztény csoportok képe egy, a javakat testvériesen megosztó társaságok, illetve hitközségek szövevényére utal. Rousseau-n innen idetalálnak eszméikkel az angol protestánsokból ki­serkenő társadalomjavítók, túlnan pedig az a német csoport - részben egy­idejűleg, részben egymást követve — kit Marx, azaz a marxizmus dominál. A kommunista eszménykép a tulajdont úgy osztaná meg, hogy a termelő- eszközök és a nagy ingatlanok közös kézben maradnának, a személyi tulajdon csupán az egy élettel elévülő anyagiakra terjedne ki. Az őskeresztény tulajdonideált részben Krisztus forradalmi tanítása su­gallja, részben viszont ez is visszautal az Ószövetség egyes fejezeteire. A föld, az ígéret Földje, az ókori zsidók szentkönyvekbe foglalt történetének, sza­bálygyűjteményének és Isten-élményének egyik sarkalatos pontja. Isten egy meghatározott területet ígér, majd „ajándékoz” a tizenkét törzs tagjainak. (Más kérdés, hogy ottfelejti az őslakosság törmelékeit, kikből, e század végén, szárba szökken a Palesztin Nemzet.) A föld, az ígéret Földje, adomány, az egész „nemzet” számára, vagyis résztulajdonosai tulajdonképpen csak amolyan alkalmi bérlők, míg a legszegényebb nincstelennek is joga van a föld javainak bizonyos részéhez. Ez a birtokviszonyrendszer azt posztulálja, hogy a tulajdonosnak kötelességei vannak, amik részben a tőle szegényeb­beket, részben pedig az egész nemzetet illetik. Ezeknek a kötelezettségeknek nagyfokú elhanyagolása vezet - a próféták szerint - ahhoz, hogy az egyip­tomiak, a babilóniaiak, a rómaiak „elrabolhatják” Izrael földjét, rabságba vethetik, vagy szétszórhatják népét. Az elveszett föld újbóli visszaszerzése az Ótestamentum egyik vezérmotívuma. Ebből a szempontból az Istennel kötött szerződés hasonlóvá válik egy birtok adományleveléhez. Lám a kezdeteket tekintve a közös tulajdon fontossága hasonlít az indián tulajdonideálhoz. Az individualizálódás, a társadalmi differenciálódás ered­ménye az a fejlődés, hogy a személyi, vagy a magántulajdon fontosabbá válik a köztulajdonnál. A levitézlett államszocializmus, helyesebben az álszocia­lizmus, egyik látható fekélye volt a köztulajdon semmibevétele. Minden funk­cionárius vizet prédikált, és pártjával, pártonkívülieivel együtt bort ivott. Az * E századvég fölszabadítás-teológiája tovább halad ennél. A földi szegénység nyűgétől akarja megszabadítani a Krisztusi testvériség egyenlőnek hirdetett minden gyermekét. 247

Next

/
Thumbnails
Contents