Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Kabdebó Tamás: Ne lopj! (esszé)
KABDEBÓ TAMÁS Ne lopj! Akik olvasták a tízparancsolat mai érvényességéről szóló előző két esszémet (a Magyar Napló első sorozatában: Az ötödik parancsolat, illetve, a Holnap decemberi számában: ...és csak neki szolgálj), azok jószerével megtippelhetik, hogy a jelen írás a sorozat harmadik tagjaként áll, az olvasó elé. Tekintettel arra, hogy ritka az az olvasó, akitől elvárhatnók a magyar irodalmi paletta szélességének ismeretét, Miskolctól Szombathelyig, vagy akárcsak a budapesti irodalmi folyóiratok színkeverékét, megpróbáljuk itt összefoglalni, az első két, a bibliából kiinduló, morális parancsokat feszegető esszének általános tanulságait is. A jelen szerző hívő, keresztény, bár tételes vallásosságtól mentes ember. Megközelítésének lényege az, hogy az isteni hitelesség jegyét viselő parancsolatok (s az ezeken alapuló erkölcsi kódex) általános érvényűek, s a más- vallásúak, vagy az agnosztikusok számára épp olyan elfogadhatóak, mint azoknak, akiknek a júdeo-keresztény hagyományban gyökeredzik az érzés- és gondolatviláguk, és erkölcsi mércéül a tízparancsolatot használják. Tudvalévő, hogy az Újszövetség szempontjából, az egyházatyák által tízre egyszerűsített intelem- és szabálygyűjtemény, az Ószövetségben, a szokásjogokra is kiterjedő regulációkkal, egy hússzor akkora szövegtérképet alkotott (mint a jelenlegi tíz alapszabály), melynek megfelelőit más kultúrák és világvallások is ismerik. Természetesen itt nem „egyezésekre” hanem „körülbelüli megfelelőkre” gondolunk. A szülők tisztelete, például, a shinto-ban erős nyomatékot kap, a Yédák, számtalan helyen, számtalan példában szólnak róla, de helyet kér ez magának Mohammednek (a Biblián is alapuló) Koránjában, sőt, az animikus vallások dandárjában is. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy minden vallás olyan tételekre egyszerűsíthető le, amelyek a kereszténység gerincét képezik, hanem azt, hogy az Ószövetségtől örökölt és keresztényiesített gondolatok, más kultúrák és vallások szent szövegeiben is megjelentek, vagy megjelennek, bizonyos formában, ám más és más szöveg- összefüggésben. Amikor a hittérítés még általános divat volt - tehát még nem az elmam- monosodott Kelet-Európa visszatérítéséről volt szó, hanem a nemkeresztények megkereszteléséről, a buzgó atyáknak aránylag kevés bajuk támadt a parancsolatok zömének elfogadtatásával, bár kultúránként és parancsonként specifikus nehézségeik ugyancsak akadtak. Hogy párat említsek: a trobriandi szigetek bennszülötteinek nem fért a fejébe miért lenne „bűn”, vagy, ha úgy tetszik „szabálysértés” nemi kapcsolat, két el nem kötelezett ember között, mivelhogy az Egyház a hatodik parancsolatot így is értelmezi; míg a guyanai 243
