Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Határ Győző: Életút 3.
- Jól tetted, Gyulám! - mondtam, sötéten keserülve, hogy a menekülő kéziratot valaha is felvittem. S akkor ő, érthetetlen, váratlan fordulattal - belém karolt:- Felelőtlenség volt. Lelkiismeretlenség. Engem ilyen kínos, ilyen veszedelmes helyzetbe hozni. Magad is beláthatod. Lásd be!- Lőtávolon kívül, Londonban élek: te ismered az otthoni helyzetet. Bizonnyal igazad van. De ne hidd, hogy én nem voltam hasonló helyzetben, még odhaza, a börtön után. Vajda Endre felhozta hozzám a Spiritiszták Társasága titkos jegyzőkönyveit a szeánszokról, bekötve. Mert égette a kezét, és tudta, hogy a Társaság vezetői közt tíz éveket osztogattak, valamennyi börtönben ül. Az is menekülő írás volt és akkor, már 1953-ban, sokkal-de- sokkalta veszedelmesebb „dugáru”, mint 1949-ben egy eltussolt/kigolyózott szerének a fantasztikus regénye.- Remélem volt annyi eszed, hogy eltüzeljed.- Gyula bácsi, az én eszem ennél rövidebb. Sohasem tüzeltem el: a szeánszok jegyzőkönyvéből felhasználtam egyet-mást ANIBEL című regénytrilógiám megírásakor. Amiből, hogy nem juttattam neked zöldbe kötött, ke- ménytáblájú példányt, ne neheztelj érte, tudom, kisebb gondod is nagyobb lett volna, semmint... De még megjárhatod, ha viszontlátod a párizsi könyvkirakatokban. Franciául.- A párizsi köynvkiaraktokban...?! Arca megrándult; elfordult tőlem és mással folytatta, másról, a társal- kodást. így esett, ilyen volt, amikor Illyés Gyula lekapott a tíz körmömről: AZ ŐRZŐ KÖNYVE gépiratáért, amelyet a szénior írótárs iránti tiszteletből, első lelki ártatlanságom idején vittem fel hozzá, igen bávatagul s fel se mérve - nem is álmodva a benne rejlő veszedelmeket. KL Ez az AZ ŐRZŐ KÖNYVE, amelyet 1974-ben hozott ki a müncheni Aurora és te magad úgy mondottad, hogy „fiktív történelem”...?! Az hát; de még 1948 végén íródott s ha még emlékszel, a „bűnjeleim” között is elfekvőleg a bűnhalmazatban, a szegedi bíróság másfél évre taksálta az írást. így tán Gyulának ebben némi igaza volt s nem véletlen, hogy nyugtalankodott. KL Tán beleolvashatott...?! És csak tettette, hogy nem emlékszik? Kötve hiszem. Szabó Lőrincnek is adtam belőle s bizonnyal beleolvasott, mert levelében további felvilágosítást kér - bár figyelmesebben, de fáradtan-bete- gen, mert fél lábbal mindig kórházban volt: te, mint SZL-szakértő, jól tudod. KL Más vitátok Gyula bácsival nem volt? „Vitánk?” Ez se vita volt, inkább egyoldalú legorombítás; de haragja hamar elpárolgott és később a kongresszus unalmát kerülendő, szívesen elpoharaz- gatott velem a bárban, ahová menekültünk. Hanem ha arra vagy kíváncsi, vitával nem is, de parázs veszekedéssel szolgálhatok, jóllehet itt konzultálnunk kellene akkori angyali házigazdámat s mindnyájunk jóangyalát, Sulyok Vincét, mert ő is szem- és fültanúja volt, akárcsak én, de szervezője is a találkozásnak s akkor másztam fel először és utoljára ilyen magasra az európai arisztokrácia palmáriumán, vagy mondhatnád Gothai Almanachnak — hogy szemtől szembe üljek a vacsoraasztalnál egy királyi hercegnővel, a háziasszonnyal; mert gróf Zichy Nándornak, aki meginvitált néhányunkat ma240
