Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Határ Győző: Életút 3.
Messze vezetne. Tán még emlékszel Wessely Lászlóra, aki „irodalmi” nimbuszát annak köszönhette, hogy Párizs-járásában Illyésnek hóbó-társa és kenyeres pajtása volt (s tudtommal belesegített Illyés THYL UYLENSPIEGEL- fordításába is: fiatal koromban Charles de Coster e remeke nekem is pabu- lumom volt). Tán már emlegettem is, Wessely volt az, aki az 56-os forradalom kitörése előtt pár héttel, paprikavörösen és a pártkönyvével az asztalt csapkodva, magából kikelten kiebrudalt emberségemből-és politikai jóhiszeműségemből, mondván, hogy csak akinek ilyen pártkönyvecskéje van, csak az az igazi szocialista és csak az ilyennek van joga ahhoz, hogy meghatározza, mi az igazi demokrácia, és hogy annak védelmére keljen. Még jóval e kakaskodás előtt, Wessely kellemes társalgó és nagypolgári úriember módjára, füstkarikákat eregetve, kedvtelten foglalta el az őt megillető helyet a tátott szájjal hallgató kör közepén, mert valaha honunkban mindenki „érdekes embernek” számított, ha világjáró hírébe keveredett vagy elődugta pislijét az országos szemellenzők mögül. 0 is, elandalodva idézte vissza a régi szép időket, amikor még Párizs aszfaltját koptatta és - megbizonyosodva, hogy szigorúan férfi- társaság a hallgatósága - még arra is tett sokaknak egzotikus számba menő, nagyon risqué megjegyzéseket, hogy milyen a néger nő szerelme, milyen az arab asszony az ágyban, meg hogy mi a különbség az indonéz nő vulvája és a madagaszkári néger lány vaginája közt. Megbűvölve hallgattuk, kivált azok, akik tudva-tudtuk, hogy ilyen „különlegességekben” soha nem lesz részünk s ott rohadunk el a körülfalazott országban. Őt hallgatva, eszembe jutottak Illyés fiatalkori versei, amelyekben a lányokat emlegeti, akikkel hogy dolga volt-nem volt, ő dolga - francia kedveseit, ill. múzsáit. Nem kell hozzá nagy fantázia, miért jutott eszembe Illyés megint, a francia kedveseivel, itt Nyugaton, Londonban-Párizsban, amikor felém lóbálták a szerelem bőségszaruját bőrszínre-fajra gazdag választékban s elvben nekem is (úgy érezhettem:) „szabad a vásár”. KL És magad is megtapasztaltad, mi a különbség a jamaikai néger lány vulvája és az indonéz prostituált vaginája közt? Üssek a praclidra! Már megint rossz helyen kereskedel s rosszfelé terelnéd a szót. Mert hogy Gladysünk, a tanítónő, elszerzett „társalkodónak”, valahányszor vendég-kolleginái érkeztek Párizsból s ezek meg akkor is iparkodtak egy hosszú és fölösleges korrespondencia járszalagjára venni, amikor én leveleiket elhánytam és soha, semmire, sort se válaszoltam s most, 1963-ban, kéretlenül-hívatlanul, Párizsban újra felbukkant Solange, de tán nem is any- nyira Solange, mint fólémagasló „kishúga”, Marianne, azzal a nevetségesen dús csikófenekével (és nevetséges csikófogaival, amelyekre mintha sohasem tudta volna teljesen rácsukni a száját)-------hát akkor jutott eszembe, harm adik magyarázatul, idegösszecsuklásomra. Hogy ez is közrejátszhatott, mert ez is idegi igénybevétel. Az Érzelmek Zűrzavara. Mert Gladysünk alagsori kis lakásából Szebb helyre, tágas, mutatós, szebb helyre költözött és még mindig zaklatott telefonjaival, hogy nézzem meg műintézetét, noha a francia vendégek elmaradoztak s most az iskolából, ahol tanított, angol kollegináit szervezte be, mondván, hogy új üdvöskéi közt akad költőkért-rajongó, aki maga is költ... A neoklasszikus palotavillára csak egyszer voltam kíváncsi, építész-szemmel s miután elismerőleg nyilatkoztam a kilátásról a Hamps- tead-i háztetők fölött, esküszöm a mindenszentekre (beleértve az ezután-az231
