Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Pomogáts Béla: Az emigráns költő konfliktusai (Határ Győző: Kandallónál)
POMOGÁTS BÉLA Az emigráns költő konfliktusai HATÁR GYŐZŐ: KANDALLÓNÁL Határ Győző az 1956-os forradalom veresége után a nyugati világban megszerveződő emigrációs magyar irodalom egyik legeredetibb és legtermékenyebb egyénisége. Költői indulásakor a modern líra feltétlen szabadságához vonzódott, a szürrealistáktól tanult, de a dadaizmus lázadói is ott voltak korai mesterei között. Később, két börtönnel a háta mögött, bontakozott ki szkepszise a történelemmel és minden hatalmi berendezkedéssel szemben. Londoni emigrációjában a sztoikus bölcselet hagyományait követte, távol kívánt maradni a közélettől, pusztán szemlélni akarta a világot: a történelmi lét abszurd fordulatait, de nem foglalt állást, nem tiltakozott. A megismerés kalandjai ragadják magukkal, mohó ismeretvágyából ered lenyűgöző írói termékenysége, az hogy az ismeretek, a gondolatok mindig új tartományát hódítja meg. Szabadon kalandozó szelleme, amelytől nem idegen az irónia és a groteszk, eredeti költői képzelettel, gazdag nyelv- és formateremtő készséggel párosul. A költő emigrációban töltötte életének közel felét, és az emigrációs tapasztalatok nemcsak azzal jártak, hogy megismerte az angol, egyáltalán a nyugati kultúra régebbi és újabb nagy értékeit, és műveiben rendre számot adott a szigetországban szerzett élményeiről, meghatározták érzésvilágát, a szülőhazával fenntartott lelki kapcsolatát, mondhatnám így: kulturális identitását is. Határ Győző az emigrációban megszerezhető teljes szellemi függetlenséget és elkötelezettséget igen nagy értéknek tekinti. A hollandiai Mikes Kelemen Kör 1976-os konferenciáján tartott Istenhozzád, emigráció című előadásában olvashatók a következők: „függetlenül a rendszertől - Magyar- országon emigráns vagyok. 1956 végén elhagytam Magyarországot és hazajöttem. Azóta itthon élek. Itthon Angliában; itthon Franciaországban; itthon - amilyen otthon a földlakó a földön csak lehet. Nem ott a hazám, ahol jól süthetem a pecsenyémet; hanem ott a hazám, ahol békén hagynak”. Az emigráció független szellemi sziget Határ Győző értelmezésében, ahol külső hatalmi érdekek nem zavarják meg a gondolkodást és az alkotó munkát. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy lemondott volna arról a kulturális közösségről, amely Magyarországgal, a hazai szellemi élettel összeköti, hiszen magyar íróként él és dolgozik, s ha módja van rá, mint ahogy az elmúlt négy-öt esztendőben erre mód kínálkozott, örömmel látogat szülőhazájába, és keres kapcsolatot mind írótársaival, mind olvasóival. Saját lelki azonosságát mindazonáltal nem a hazai társadalomban és irodalmi életben találja meg, hanem a magyar nyelvben, a magyar kultúrában és a magyar költé211
