Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Lengyel Balázs: Három Határ, sőt több - Határ Győzőről

tének szövevényét kell itt harmadikként emlegetnem. Ha ugyan lehet erről beszélni bizonyos diszkrécióval és tartással. így hát a legdiszkrétebben ezt idézem: „foglya voltam az életünnepnek, ahogy a hullám a hátára vesz és én a taraját meglovagoltam: foglya a ... fejezetről fejezetre haladó hajnaloknak parányi dolgozómban, mely egyúttal pásztoróráim színhelye volt...” (II. kötet, 157. o.) De bárhogy szeretném is, nem lehetek ennyire diszkrét, mert a ködösítéssel nem mondanék igazat, pedig úgy igaz - hogy magát Határt idézem - „szerelem és szeretkezés szakadatlan szóló öszvérbasszusa volt életemnek” (I. könyv, 199. oldal) „kínzó szatiriázisomban eltöltött korábbi éveimben”. Olyan sűrű, olyan telt nemi gyakorlat, hogy már 15 évesen hajnalonként belebújt anyja cselédlányának az ágyába, ott volt a „szerelmi rituáléja” (I. könyv, 103.

o.). Majd az első börtönből éppen kikerülve, lányok és asszonyok olyan sűrű sorozata következik, úri dámák és kurvák egymást váltó kavalkádja, akkora „forgalom”, hogy Határ emlékezetében a nőknek sem az arcuk, sem a nevük nem marad meg. Hiszen ahogy írja: „lányban a csavargó a gusztusom, nászágy az árokpart” (I. könyv, 99. o.). Aztán az ötvenes években (tán éppen a Rákosi- börtön után) Határ kikupálódik, egy másik hivatás következtében már-már nagymenő: elegáns, ismert playboy lesz - tőle veszem a kifejezést - s kezdődik ennek a túlfűtött életnek nem egy burleszk komédiája. Mindenesetre a nők sokasága miatt Határnak gondosan kell pontosítania randevúit noteszében, nehogy a hölgyek összetalálkozzanak. Bár ha összefutnak egymással az sem végzetes. 1955 vagy 56 elején a három állandó szerető közül az egyiket mégis elvenné - hiszen már túl van a harmincon -, be is mutatkozik a vidéki családnak, de ha jól emlékszem Szegedről hazamenet a vonaton Határ új nőt szemel ki magának, utánamegy, fifikusan megkörnyékezi, randevút kér - három napon keresztül várja, hogy a hölgy az Angelika presszóban megjelenjék s ez a sikeres, hosszan várt találkozás végleges. A nők eltűnnek, s Határnak Prágai Piroska lesz a felesége. Beütött mégis a szerelem. Ezzel zárul Határ harmadik élete. Bonyodalma lesz még, de több embernek is sok intenzitása elmúlik.

Igen, de az élet további sokszerűségét még nem mondtuk el. Mert felsejlik, ha ki nem bontakozik egy negyedik és ötödik út is. Az egyik Határ Győzőnek a zenébe belemélyedt tartománya, és ez a tartomány sem mellékes: Zeneakadémiát végezve nemcsak a modern zene kivételes ismeretéig és élvezetéig ér el (Csajkovszkijtól Faurén, Ravelen át Hindemithig), hanem aktív zeneszerzésig, hogy ha jól emlékszem zeneműveit még Kodály is érdeklődve nézte át. De ha tévednék, Rácz Aladár és Weiner Leó biztosan. S hogy Határnak e téren halom műve keletkezett, „kotta-heggyé nőtt a keze alatt”. Ám még inkább alapvető s egyben egzisztenciát teremtő munkássága az építészet, amely az irodalommal párhuzamos, sőt tán annál korábbi ihletettsége, hiszen az Életútban megírja, hogy amikor nyolc-kilenc évesen apja az angol-magyar válogatottra elvitte, nem a csodacsapatot figyelte, hanem „égre szegett fejjel - és mérnöki szakértelemmel - a lelátó tetőzetének konzolos, rácsos tartó-megoldását mustrálta”. (I. kötet, 145. oldal.) Jobban érdekelte, s hogy így volt-e, ő tudja. Vitathatatlan tény azonban, hogy építészmérnök hallgatóként már abból élt, hogy társainak, kollégáinak segített a rajzok elkészítésében, majd az egyetemet elvégezve egész gyártója volt a mások számára készült diploma- munkáknak. S nemcsak így-úgy élt, hanem jól élt abból. Sőt messze túllépve

209