Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 3. szám - Lengyel Balázs: Három Határ, sőt több - Határ Győzőről

télén, villódzó-torló lírai ötlethalmazzal van tele. És a hajmeresztő ötletek sokasága, a létezés és az állami-társadalmi szörnyállapot olyan poklát írja meg következő kéziratában 1947/48 telén Az Őrző Könyvé ben, hogy már-már Orwell könyveihez, az Állatfarmhoz s főként az 1984-hez hasonlítható. Igen, de amíg Orwell egyértelműbb, ha tetszik célirányosan inkább klasszikus, Határ sokrétűbb, tömött fantáziaágazataival, merész képzetrendszerével fonja a cselekményt. S hőseinek névadása a magyar jellegtől, vagy általában a világ- irodalmi nómenklatúrától többnyire idegen. Pedig, ha az Életútra gondolunk, van neki bőven fantáziát nem igénylő, ha tetszik, szélsőségesen reális élményanyaga: a Csodák Országa Hátsó-Eurázia című regényciklusáért 1943-ban ötévi fegyházra ítélik. Utána börtön Sárospatakon, majd börtönlázadás, SS-le- gények gépfegyveres tüze a börtönudvaron több, mint egy álló napon át, aztán három-négy évnyi szabadabb lélegzés után újabb börtön a Rákosiék alatt, provokált disszidálási kísérletért s Az Őrző Könyvéért, végül 1956 decemberében rettegésteli, véletlenül szerencsés kimenekedés feleségével, Prágai Piroskával. Innen már más a világ: Anglia, ugyan jó adag kétségbeejtő nehézségekkel, még Piroskától való átmeneti eltávolodás is, a BBC és a Szabad Európa, és annyi íráslehetőség elvesztése után hihetetlenül sebes és nyomdakész írás, annyi, amennyit elgondolni is képtelenség. Egyre-másra készülő regények sorozata, filozófiai gyűjtemények, színdarabok (lásd a főműnek tekintett Golg- helóghit, úgy 500-tól 1000 oldalig terjedő könyvek, melyek olyan életgazdagsággal folynak tollából, hogy az ember azt sem tudja elképzelni, hogy mikor, honnan vette az író azt a kultúrhistóriai tényanyagot, azt a lávázó ihletet, amely egyáltalában, már az írás előtt lehetséges volt, megteremthető volt számára. Nem beszélek most a Csodák Országa Hátsó-Euráziáról, a Heliáne-ról, Az Őrző Könyvéről, az Anibelröl, majd később a Bábel tornyáról, a Pepito és Pepitáró], az Angelika kertje novelláskötetről, az Éjszaka minden megnő absztrakt regényről, a Szélhárfa három filozófiai kötetéről, a szintén nagyszabású filozófiai könyvről, az Özön-közönyről, de mert végül nem győzöm a művek felsorolását, csak egyet emelek ki a korai időkből való és a regényesítés szempontjából klasszikus a Köpönyeg sors, Julianosz ifjúsága című regényt, melynek ókori forrásanyagát történetesen ismertem. Igen, de mi az én talán évekig tartó fiatalkori forráskutatgatásom Határ forrásanyagához képest. Valamikor a budapesti református gimnáziumban külön tanulnunk kellett görög-római régiségtant. Mi volt a mi könyvünk és az én csaknem gyermeteg forráskutatásom Határ Győző bámulatos tudásához képest? Mikor ismerte, ismerhette minuciózus részletekkel a negyedik század forrongó anyagát, a világvallássá vált kereszténység vérrel és vassal létrehozott hatalmi harcait? Hogy tudta a realitást íróilag megálmodni? Mikor tudta, hiszen szinte képtelenség forrásukat elolvasva nagyszabású, magas izzású látomásban megírni? Igaz, Határ Győző azt mondja magáról, nem volt valami komoly az alvásigénye. Hajnali négy órakor kelt, és reggelig írt. Ha éppen nem csukták be, ha a világ számára nem tört-szakadt. És napról napra olyan lázban, hogy fagyban ingujjban veri a gépet.

Ez a második - életet teremtő Határ. Van egy harmadik is, ami a köznapi ember számára még inkább mesébe illő. Mondjam azt, hogy annak a Határnak a szerelmi élete? Nem mondhatom, mert ha valamelyik parányi részletében benne is van, talán, a szerelem igazából dús, pazarlóan betöltő szexuális éle208