Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 3. szám - Kemény Katalin: Sztélé nagyanyámnak... (próza)
KEMÉNY KATALIN SZTÉLÉ NAGYANYÁMNAK a sötétség leányának ölében a világító tojásokkal A látogatás A tudás a bölcs asszonyé. Hinnem kellett tehát szavát, hogy Róza nagyanyám volt az első, és régebbről és messzebbről jött közénk, onnan, a legtávolabbról, a teljes időből, ott ugyan mire is szolgált volna a bábaasszony, az idő szolgálóleánya, mire serénykedése a kertben, ahol a leheletből és leheletben fogant gyermek úgy bomlott ki az anya megnyíló öléből, akár zöld burkából guruló érett dió, nem tartoztak fájdalmasan egybe, és nem is szakadtak el fájdalomban egymástól, ha a szél a túlsó hegyoldalra sodorta a bóbitát - a növények még emlékeznek noha a szétszakadt időt, az evilágot összetartó fonalak hálójából szőtt rend azt kívánná, hogy a teremtésben előbb való érdemben is öregebb legyen, mégis, ki merné állítani, hogy e két asszony közül valamelyik a másiknál érdemben gazdagabb lett volna, úgy kell hinnem, egymás érdemét csak ők maguk ismerhették igazán, ők, akiknek eszébe sem jutott jelen valóságuk egyetlen érdemét erények múlandó neveibe öltöztetni megtörtént, hogy Jula, a bába bolyongásainak völgyéből esztendeig sem tért meg, legalábbis az alvégen senki sem látta kinyílni az Akácsor utolsó házának mohazöldet álmodó zsalugáterét, mégis, Boldogasszony napjának hajnalán nagyanyám még zárt kapujának fényesre kopott kőgrádicsára áhítatos csokrot fektetett, de nem a szeptemberi és nem a környékbeli virágokból, kötözte, gondolom, délszakról hozott, forró szikrákat csillagzó és párásán duzzadó, a napkelet örömlángját csóvázó, és jegesen áttetsző, szivárványfehérben izzó és remegő, az érintést sem viselő gyengédekből, kötözte a napnyugta szelíd bíborában bókoló pártákból, hosszú, karcsú szálakból -, virágok, a föld emlékezései a kertre, virágok, bolyongásának emléktanúi, hol szedhette őket? — elfelejtette, kimondható nevüket a virágszedő talán sohasem ismerte, de tudta, hogy ez mind napvirág, és hervadhatatlan nevüket éjjel a csillagtükörben felismerte, hogy reggelre ismét feledje, szeptember első harmathaj196
