Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 1. szám - Határ Győző: Életút 3.
méter stb. alapján az ingatlan forgalmi értékét fel lehetett becsülni. A Bizottság ötödfél éves fennállása alatt jó tucatszor álltam a bíróság előtt, szakértői minőségben s az a mulatságos, hogy Andrew Martin is itt fungált; hűvös-leereszkedő volt a szünetekben, de mikor felfedezte, hogy muzsikus volnék s nekem is vannak zeneakadémiai emlékeim, igencsak felmelegedett: hiszed-nem hiszed, ez a rideg jogászember Dohnányi-tanítvány volt, imádta Schubertét s valaha brácsázott. KL Ez volt hát a te „harmadállásod”: törvényszéki szakértő voltál? Az, de ne áruld el senkinek, főleg azoknak nem, akiket szakvéleményemmel megrövidítettem. Tán már emlegettem, volt ilyen is, és épp az, aki gyanít- hatólag a Bizottságnak eredetileg beajánlott: alaposan levágták kárigényét, az én elaborátumom alapján - mesélte kacagva; megérte neki a helyzet komikuma s csöppet sem haragudott - dúsgazdag ember volt. (Irulok-pirulok: alighanem ismétlésekbe bocsátkozom) KL És én meg, „istennél a bocsánat!” felkiáltással, mi kéjjel adnám meg a kegyelemdöfést - ha nem számíthatnál édes-mindnyájunk feledé- kenységére. És miket írtál ezekben az időkben, azzal párhuzamosan, hogy széttéptek a gondok és hol a törvényszékre szaladtál, szakértősködni, hol a magyart iparkodtad beleverni a kemény angol kobakokba...?! Ne is mondd! Volt ilyen „kemény kobak” — született antitalentum, egy derék alhadnagy, aki nyikkandónak mondta a nyakkendőt és tú-úúúkárnak a tükröt; szüzén távozott és egy hangot sem tanult magyarul. Csakhogy, Lorcsikám, a diplomaták többsége Oxfordot / Cambridge-et végzett intellektuel volt, aki ott a nyelvtanulás hogyanját is megtanulta s már két-három nyelvvel a tarsolyában érkezett. Igaz, valamit nem kötöttem az orrukra és eddig a tiédre sem: amennyit ők tanultak tőlem, annyit profitáltam én — belőlük. Megtanultam angolul. Ambicionáltam is, kijegyzetelve olvastam, szójátékok, szólásmondások, anglicizmusok, megnézheted a régi dossziémét, tele vannak ma is KL Ambicionáltad? Hát nem tudnál eléggé máris...?! Nem hát. Ahhoz, amit csinálni szerettem volna — nem. II est aussi facile de réver un livre qu’il est difficile de le faire - könnyű álmodozni egy könyvről! Megcsinálni: az a nehéz - mondja Balzac (én meg mindig a megcsináláson kezdem). így volt azzal is, amikor mindjárt a legnagyobb fába vágtam a fejszémet: angol fába; BEYOND THE SECRET TEACHING volt a címe annak a közel félezer oldalas bölcseleti tanulmánynak, amit munkába vettem. A befogadó ország nyelvével nem volt, nem lehetett teljes az interpenetráció, ehhez túlságosan öreg voltam (46); de sarkallt a felismerés, hogy mást és másképpen kellene elmondani a világnak - magunkról. Sokan csinálták, csak épp - magyarul, amire a Nyugat tök-süket volt, s azt is nagy magyar sivalkodással, évezredes panaszainkat egymásnak panaszolva s ez volt az a soviniszta-nacionalista gettó-irodalom, amely a szittya gócok gyepűjén túl nem jutott; a tíz ujjamon meg tudom számolni azokat az egykönyvű írókat, akik munkájukat (jobbára gyenge fordításban-és tálalásban) megjelentették nyugati nyelven is. És volt egy kisebbség, a dörzsölt kozmopolita író-desperádók kisebbsége, akik mindenáron érvényesülni akartak, 5000 szavas tudásukkal, azonnal, angolul. Piacra dolgoztak, „a téma nem számít; csak kelendő portéka legyen” jelszóval; „színes” riportkönyveik hol a lánykereskedelem titkairól 12
