Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Jánosy István: József Attila tragédiája (esszé)
És még egy kérdés, talán a legfontosabb: vajon József Attila tudott-e arról, hogy lelke mélyén egy „Démon” működik saját akaratától függetlenül? Egy versrészlet a Gyönyörűt láttam címűből: A kés ott volt az asztalon - éppen a ceruzám hegyeztem - ha ezt az embert leszúrom, tudom, mindennel kiegyeztem. El voltam keseredve. Hát Minden sötét és szomorú lesz. Állat védheti otthonát; hanem másfajta háború ez. Fegyvert ragadni gyengeség, megöl az ellenség és megver; s elszáll rólam a kedvesség, jogállamban a pénz a fegyver. így okoskodtam, s jónapot kívánva elhúzódtam oldalt, s este a nyájas csillagok rámnevettek a teleholddal. Itt a Démon csábítására József Attila megfontoltan reagált - és persze rezignáltam nincs értelme ölni, mert Jogállamban a pénz a fegyver” és ekkor „ránevettek a csillagok” és ez a megnyugvás szimbóluma és némi örömé is: sikerült győznie a Démonon. De mi lesz, ha nem sikerül és valóban ölni fog - ez a rémgondolat ott lógott a feje fölött Damoklész kardjaként. Talán a sok egyéb körülmény mellett ez is hozzájárulhatott halálához. De hogy József Attila ilyen lelki teherrel mégis tudott élni és alkotni, köszönheti egy, a lelkében működő másik ösztönnek, amely polárisán az előbbi ellentéte. JÓZSEF ATTILA ISTENE Előző tanulmányomban, amelynek címe: József Attila tragédiája, következőket mondtam: „József Attila nem volt freudi eset. Nála nem a nemi ösztön elfojtása okozott neurózist... 0 a legklasszikusabb Hermann Imre-i eset volt, vagyis nem sikerült az ő »megkapaszkodása az anyaölben«. Ennek következtében és az iszonyú életnyomorúság terhe alatt nem sikerülhetett a mamától elszakadás sem. így mindinkább regrediált egy sajátos infantilizmusba, amely minden egzisztenciális segítséget kívülről remélt, főleg a szép nőktől, akiktől azt várta, hogy anyapótlékként pátyolgassák őt.” Ez persze azt jelentette, hogy mindenfajta megnyilvánulásában egyre gyerekesebb lett. Annál kiáltóbban hiányzott számára az apa, aki egyrészt megadta volna neki a társadalomba 155
