Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.

hogy legyenek (régről? tán régről) ilyen barátai Londonban: olyan barátai, akiknek a főváros előkelő kensingtoni kerületében házuk van s e ház ma- gasfóldszintjén - míg ők Egyiptomban odajárnak - Klára rendelkezésére bocsássanak egy lakrészt. Hogy hozzánk szálljon - ez eszeágában sem volt, meg akarta őrizni cselekvési szabadságát s különben is, tudta, ha a maga területén fogad és előmutatja ütőkártyáját, aminek nem tudok ellenállni, mert fejembe száll a vér, és inamba a bátorságom - akkor nyert ügye van.

Ha jól számítom, 1962 nyarán történhetett. Kora délelőtt csöngött a telefon: Klára repeső hangja volt. Hogy itt van, hogy jöhetek, de ne mindjárt, hanem azonnal s hogy meglepetést tartogat a számomra - Mi a meglepetés?- Majd meglátod. Örülsz nekem?- Nagyon.- Gyere hamar! Megőrülök.

Csakhogy én is tartogattam Klára számára meglepetést. Édesanyám ünneplőbe öltözött, úgy ültettem azúrkék versenykocsim hátsó ülésére, magam lenge nyári vászonban bevágtam a kocsi ajtaját és feltúráztattam a motort. Hampstead-bői le, Kensingtonba félórás vezetés volt rekkenő hőségben; a tűző Nap rácáfolt ködös rossz hírünkre s mire az utcára rátaláltunk, mintha nizzai villasor lett volna, úgy ragyogtak az olajmázoltas, fehér, neoklasszikus homlokzatok. Ráleltünk a megadott címre, a kétemeletes házzal szemközt leparkoltam s bekapcsoltam a zenei műsort, hogy Édesanyám ne unatkozzék, amíg vár; azzal elindultam a kapu felé. A György-korabeli palotácska lépcsőházában, a feliratos, vendégüdvözlő kókuszlábtörlőn toporogva, kétszer is becsengettem, amíg neszezést hallottam. Az ajtó félig kinyílt, asszonyi illatár csapott meg, Klára kilesett és kiszólt:- Gyere hamar!

Előresietve betipegett, majd az elfüggönyözött, félsötét hálóban, az óriás ágynyoszolya vetetlen mezejénél megfordult és várta a hatást. Ha Salome táncának végére ér és hét fátylából már hat hiányzik. Gyulladt szemmel figyeltem: ez volt hát a meglepetés. Mezítelen mellel.- Nem is örülsz nekem? Meg se ölelsz?- De, nagyon.- Nézd, a mellbimbóm: hogy áll. Emlékszel? Emlékszel a szonettemre...? - és Klára recitálni kezdte a SZÉP ÓRÁK SZONETTJÉT:

szép óráknak gyümölcse van amely a bimbódon sugároz szíved alatt ha megfogan ültesd el------- Klára...!- Meg se csókolod? Gyere! Úgy, ahogy szoktuk - Várj, hadd mondok valamit...- Ne mondj semmit. Gyere - Ma... ma nem lehet.- Mikor, ha nem ma? Ez az a három nap, az én napjaim: ismerem

141