Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.
magam - tette hozzá sürgetőleg s amilyen türelmetlenül, felrántva tüllron- gyait, oly kacérul - ilyenkor biztosra megyek: én jól foganok - Térj észre, Klára! Odakint - Bánom is, mi van odakint! Ez a mi szép óránk: legyen gyümölcse is!...- Lehetetlen.- Úgy? „Lehetetlen?!” Hát a szonettemben, amit nekem írtál, amiben elígérkeztél: a szívem alatt ha megfogan, ültesd el! Az neked semmi? Költő úr! Csak szavak, szavak, szavak!... A megszégyenített nő. Közel a síráshoz. A lehető legkíméletesebb gorombasággal, de gyorsan, minél előbb, elő kell jönnöm vele. Hogy mi az én meglepetésem.- Klára. Kimondhatatlanul örülünk, én is és Margit mama is, hogy itt vagy és hogy láthatunk. De Margit mama lenn vár a kocsiban; viszünk valahova. London-környékre. Kirándulunk: ahova akarod. Amilyenre csak az emberfeletti-erős asszonytermészetek képesek, a Szibillák: az a metamorfózis volt. Klára erőt vett magán, lesimította organtüll- fátylait és eltört mosollyal rám nézett.- Margit mama: itt?! Igazán?! De hiszen ez nagyszerű! Fordíts hátat, ülj le, tudod mit: ülj oda, hogy azért lássalak a tükörből. Mindjárt felöltözöm. Megint a varázslónő volt, aki ért hozzá, hogyan lehet vereséget győzelemre fordítani: a kirándulás az ő győzelme lesz - ezt eltökélte. Abszolút civilizált fölénnyel siklott el Jelenetünk” felett, mintha csak egy vaudeville komorabb mozzanata lett volna, amelyet a vidám cselekmény sodrában elej- teni-elfelejteni nem esik nehezünkre. Míg a kontyát tűzte, hallgatta a lehetőségeket: Hampton Court, Windsor, Richmond Parc - O igen! A richmondi parkba! Igaz, hogy szarvasok is vannak?- Igaz hát. Meg őzek is. Közel jönnek és megetetheted, ha elég szelíd vagy - De még milyen! Emberevő-szelíd vagyok. Alig várom, hogy megpuszilhassam Margit nénit. Menjünk, drágám: mehetünk. Kulcs a zárban kettőt fordul. Klára virágos nyári muszlinban lengedez lefele s előbb, semmint odamutatnék, a Sunbeam Rapier ablakaiban felfedezi az ismerős arcot, a neki-integető öreg hölgyet. Hajacskám Hófehér. Kikiabál:- Klárikám!- Margit mama! Minden rendben. Visszazökkentünk a rendezett civilizáció kerékvágásába. Már egymás mellett ülnek s így csobog-cseveg a kettő órák hosszat, mintha ott se volnék és csak sofőrnek vagyok jó a volán mellett. Még mondja valaki, hogy a világot nem ez a titkos matriarchátus kormányozza - az alkotmányos, férfiellenes összeesküvés... S míg én azon töprengtem, hogy a parkot melyik kapuzatán keresztül közelítem meg a legelőnyösebben, ők előásták emlékeiket, sorra kerültek a közös barátok, majd olyan nevek, akiket sohasem hallottam s én nem ismerek; ha nem figyelmeztetem őket a domb hátán legelésző szarvascsordára, észre sem veszik. Jó órát ültünk egy terebélyes fa árnyékában, nem először álmélkodtam rajta, hogyan-s micsoda titokzatos kapcsolatot teremt mókussal-őzzel Édesanyám: a tenyeréből ettek, a mókusok meg a lábára másztak, amilyen ijedősek különben. Ment minden műsorszerűen: a kilátás megcsodálása Twickenham 142
