Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.
11 y a entre nous mieux qu’un amour: une complicité. MARGUERITE YOURCENAR (10) FRANCIA VENDÉG A BABAHÁZBAN: A FORDÍTÓ A MAGYAR KÉZIRAT FRANCIA VÁLTOZATÁVAL MEGTÉR INDIA DZSUNGELÉIBÓL. LESBŐL, VÁRATLAN BEKERÍTŐ MOZDULATTAL, AMIKOR A KÖLTÖT SZAVÁN FOGJÁK - AVAGY ADOTT SZÓ-E A SZONETT ÉS HA IGEN, VAN-E, LEHET-E SZONETTNEK JOGÉRVÉNYESEN BEJEGYZETT TULAJDONOSA. Pásztoróra helyett látogatás Richmond Parc-ban, sütkérezés, barátkozás A SZARVASOKKAL. ELENGEDÉS ÉS BÚCSÚ, AMELY TRAGIKUSABB MÁR NEM LEHET. KL S végül is elárulta Gara Laci, hogy így ostromoltad telefonon, hogy a PEPITO ÉS PEPITÁNAK ki lesz a francia fordítója? El hát, amit előbb-utóbb a kiadónak is közölnie kellett, hiszen szó volt róla, hogy segítsek a fordítónak az értelmezésben. Előszörre is csak figyelmetlenségből nem árulta el, mert ezt a mackóforma emberkét, mármint Gara Lacit, úgy kell elképzelned, hogy a füle sem volt mindig az esze-ügyében s örökké kapkodott, az olyan veszedelmes rövidlátó módjára, aki épp azt a szemüveget keresi, ami nélkül kétséges, hogy valaha is meg fogja találni. Egy londoni átruccanása alkalmával aztán töviről hegyire elmondta, mint-s hogyan történt. Pierre Groze-nak hívják a fiatalembert s az École des Langues Orientales hallgatója. Látod ezt a kétkötetes, 2400 oldalas „KÉZI NAGYSZÓTÁRT”? Üsd fel: „Szerkesztette Sauvageot Aurélien, Balassa József és Benedek Marcell közreműködésével, a francia kormány támogatásával”. A két háború között ez a kincses óriás-szótár, a Nagy Sauvageot volt a franciarajongók mindene. Ugyanez a Monsieur le Professeur Sauvageot Aurélien, fólébemagasodva, fülön fogja legkedvesebb hallgatóját, Pierre-t és így szól Monsieur Graze-hoz: — Mon ami, ha ezt lefordítja, kettős haszna lesz. Az egyik, hogy megtanul magyarul. A másik, hogy keresünk rá párizsi kiadót. Leadhatja a fordítói névjegyét; feltéve, hogy elkészül vele. Azzal a kezébe nyomta a P ÉS P gépelt paksamétáját. Pierre (elbeszélése szerint) se köpni, se nyelni nem tudott: nem tudott eléggé magyarul. Vért fogok izzadni - gondolhatta -, de lenyelem vele a magyar nyelvet keresztbe és „leadom a névjegyem”, mint műfordító. Voltaképp második generációs magyar volt, de amikor karonülő gyermekként elvitték Párizsba, olyan idős lehetett, mint Ionesco: két év körüli. A Keleti Nyelvek Akadémiáján két nyelvet vett fel, de annyit tudott magyarul, mint hindiül; ám amilyen délceg, kalandvágyó, tettrekész fiatalember volt, kapva kapott az indiai kormány ösztöndíján, a hamuban sült pogácsa mellé a P ÉS P gépiratát is betette tarisznyájába és esztendőre eltűnt India erdőrengetegében. KL Ott fordította le a regényedet, Indiában? Ott bizony. Az esztendő letelvén, el is készült vele s hazatérve már ott várta meghívólevelem: szívesen látom két-három hétre, ha annyira a Mama meg a menyasszonya elengedi. Már addig is leveleztünk s elképzelheted, milyen érzés volt, indiai bélyeggel olyan leveleket bontogatni, amelyekben a magyar tárgyas ragozás vagy a gyakorító igék rejtelmei iránt érdeklődnek; csak azt nem tudtam, hogy levelezőpartnerem, francia fordítóm nem valami városkában, hanem a dzsungel kellős közepén, egy elefántfüllevelekkel lefödött kuny136
