Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.
Bocsáss meg, rám ragadt a latin angolos ejtése; ma már én is úgy mondom, hogy „rekvieszkát in pákái”... Azt hittük, a mélységbe zuhanunk a Púig Mayor 1500 m magas hegyvonulatának hajtűkanyarjain, mert az autóbusz fara a fordulókban fólélógott a szakadéknak s Piroskám ijedős. Sollerben szúrtuk le a fenekünket s innen jártuk be a jókora szigetet s néztük meg „oroszlán- szikláival”, tengeri barlangjaival, öreg templomaival, nevezetes kolostoraival. Valdemosában pl. a cellácskához kertecske is tartozott s ki-ki maga gondozta; de 1835-ben elűzték a karthauziakat és rezidencia lett a pompás 18. századi komplexumból: itt szerelmeskedett Chopin és bizonyos Aurore Dupin, akit George Sand néven ismer a világ, a jeles nadrágos írónő itt ápolta a zeneszerzőt 1838-39 telén s e „forró telet” nyolc évig tartó viszony követte. Ha- lászbárkák-tűzdelte pompás karéjban el-elnéztük reggelente a solleri öblöt s imigyen mélázva az az ötletem támadt, hogy gyorsfutárral missive-et me- nesztek a szomszédos Deyába, az ott élő költőfejedelemhez, Robert Graves- hez, hogy fogadna-e. Hívására másnap taxin átfurikoltunk Deyába, s a festői sziklák között nem volt nehéz felfedezni magaépítette rezidenciáját, a Ca- nellun-1 s ahová a sziklába vájt lépcső vezetett, magas tornácán a ház gazdáját, ki már várt. Hogy ő volt-e, aki elrendezte vagy így adódott - nem tudom: a család sehol. Maga volt, maga sürgött-forgott, szolgálatkészségeskedett és szolgált fel. Hogy mit? Hatalmas kenyérszelő késsel jelent meg, a leszelt nagy, fehér karéj kenyereket ugyanazzal a késsel kente-s rakta meg jó alaposan kaviárral, a tálat meg, tele jóféle felvágottal, odatolta elénk - lakmározzunk, vegyünk: — Csak az ötágú villával, amivel születünk: úgy a jó. A tengeren felejtkező szemmel, csendben majszoltunk; ő is. De közben éreztem, igen felmustrál s megtörve a csendet, Graves gyanakodva megkérdezte: — Hinni szeretném, te nem azok közül való vagy... — Kik közül...?! — És nem tartozol a magyar maffiához... „Magyar Maffia”...?! Életemben először hallottam; s most tudod, hogy a szó nem az én kitalációm: Graves-nél és Graves körül már jó ideje forgalomban volt. Utóbb az eredetének is nyomára jöttem: a befulladt Claudius-film felvételei közben támadt Graves-nek Korda Sándorral ez az afférja - kifogásolta, hogy a rendező minden jöttment tehetségtelent statisztának szerződtet, csak magyar legyen. Emberileg érthető tehát, hogy amikor a látványosnak ígérkező film végképp bedöglött, Graves sokáig, intenzíven utálta a „magyar maffiát” s ez szavajárásává vált KL Neked is; s tőled se mintha először hallanám - Fogod is még: rám ragadt, de szerzőségét nem vállalom. De mihelyt „átfáradtunk” a könyvespolc elé s elkezdtünk diskurálni amúgy, a könyvek nyelvén, megenyhült s ahogy egymásután emelgette le kedvenceit, Tibulluszt, Propertiuszt, Statiuszt, Juvenaliszt, majd a késeieket, Aulus Gelliuszt, Dió Cassiuszt meg Lukianoszt (melyből találomra az önnön feltámadását ígérő Peregrinus szofistánál ütötte fel s ott, ahol nevét Phoinixre változtatja, mi- nekelőtte a máglyára lép) - már együtt nevettünk rajta s csak úgy mellesleg, félig megölelve-megszorongatva, feloldott a gyanúja alól, hogy a „magyar maffiához” tartozom... 127
