Életünk, 1995 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1995 / 2. szám - Határ Győző: Életút 3.

KL Amúgy milyennek találtad? Milyen volt?

Hát - nagyon kedveltem. S mivel olyigen szerettem, még a legkisebb minitanulmány is, róla, nem férne ide.

KL Mégis. Milyen benyomást tett rád.

Magas. Meglepő sovány. Szikár, majdnem pipaszár lábú (un bon cocque est toujours maigre). Jó humorú. Kedélyes. Romantikus. Indulatos. Tanújelét adta annak is, hogy tudásánál csak hiszékenysége nagyobb s ebben ókori szellemrokonára, a 4. századi Iamblikhoszra ütött. Hadd emlékeztesselek, olykor milyen elképesztő elméletekkel hökkentette meg olvasóit. Az etruszkok ismerték az atomfizikát, mert másként mivel magyaráznánk égetett agyag edényeik szokatlan keménységét? A régi görögök is ismerték: Héphaisztosz sántasága: atomsugárzás következménye. Hitt a gyűrűk, a „telezmák” (talizmánok) ártó-gyógyító bűvös erejében, semmit sem tekintett véletlennek s folyvást azt figyelte, Adraszteia, a Sorsistennő mint veti ki kockáinkat és hogyan játszódik velünk. Erezhetőleg olyan lélekalkat, akiben az eleven, a hús és vér múzsa nélkül a líra elhal. Aki az időről időre jelentkező, soros múzsában magának a Fehér Istennőnek a leszállását látja s a szerelem megfogan tatása pillanatában őt ez - mint minden isteni epifánia - repeső örömmel s ugyanakkor szívreszkettető félelemmel tölti el. Teljesen egyéni meglátásai voltak a görög mitológia majd minden hitregéjéről - mert a Magna Mater (a rémületet keltő „múzsa”) kulcsszerepe után a művészetben, a beszélgetés Hésziodosz és a keletkezésmítoszok világába messze elkalandozott; akkor értettem meg, amikor tőle magától hallottam e forradalmi „átértékeléseket”, hogy miért tartják a GÖRÖG MÍTOSZOK című kétkötetes opuszát e hitregék újjáértékelésének: drámaibb, meghökkentőbb, újszerűbb Kerényinél, megbízhatóbb Campbellnél. Igazi charmeur —

KL És persze, nem olyan német műveltségi háttérrel, mint tapasztalhatod Kerényinél Graves? Öregem: Ranke-ivadék, oldalági leszármazottja a nagy német historikusnak; tökéletesen beszélt németül, de értett mindenhogyan: ráérző-ezer- nyelvű volt. Galantériája nem tévesztette el Piroskámra hatását, de az sem őrá, hogy Piroskám értő, vájtfülű áradozással beszél verseiről — Graves költő-voltára volt érzékenyen a legrátartibb s nem minden büszkeség nélkül mesélte, hogyan indította el a divatját, amikor elsőnek adta el versei kéz- iratkötegét egy amerikai egyetemnek - Hiszed-nem hiszed: harmincezer dollárért! - emlegette és megkacagta; majd poharakat vett elő és töltögetni kezdte: a bárszekrény végigízlelgetése következett, a helybeli likőrkülönlegességeké. Bámulatos történelmi regényeit fitymálva hárította félre s csak amolyan potboiler-nek - pénzcsináló lektűrnek tartotta; mekkora izgalommal leshette pedig, amikor fiatalon - mint aki elég vakmerő, hogy jelzálogkölcsönt vegyen fel előre a medve bőrére - megírta Claudius-regényeit. Leshette is, hogy beüt-e számítása vagy csúful rajtaveszt.

Három tájban kászálódtunk, de erőszakkal visszanyomott a székbe s hamarosan belemelegedtünk a „lényeglátásba” megint, de most istenigazából, mert a mitológiaértelmezés volt az életeleme. Az amerikai Joseph Campbellt laza elméletgyártónak s inkább csak popularizáló lexikográfusnak tartotta, semmint eredeti elmének; nehezen leplezett érdeklődéssel hallgatta hódolatomat WHITE GODDESS című munkájának mestergondolata előtt a költői

128